Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-11-20 / 32. szám

504 _ vissza a helyre, hol a herczeg által sebzett tehén sebvére volt látható s innen elszéledve indultunk tovább. A vezetékeb hatalmasan vette fel s követte a nyomokat ; ugyanazon a helyen is átvezetett, hol az én szarvastehenem állott ; innen kezdve nyomozása egyre élénkebb lön s alig negyven lépésnyivel odább dermedtre kezdett hangozni, mire mi oda sietvén , egy — épen szivén keresztül lőtt sutára találtunk. — Kenedy határozottan állítá, hogy ez az én szarvasom ; mindamellett hasonló esetben mindig maradnak fenn kételyek , mellyek néha megoldatlanúl maradnak , ez úttal azonban szerencsésen eloszlottak, midőn az előre menő és czirkáló Kenedy egyszerre felkiált : „lm itt van a második suta!" Ez volt aherczegé s az enyémtől alig tizenöt lépésnyire feküdt. A suták kizsigerelése után folytattuk cserkészutunkat s egy más erdőbe mentünk át. A zivataros idő a járást nem emelte ugyan élvezetté, de más részt remélnünk engedé , hogy az erős hófuvatagban a keresett fővadat könnyebben megközelíthetjük. A szomszéd erdő első völgyületén, tán száz lépésnyire, két hímszarvast láttunk meg, a mint több szarvastebén s néhány villás, csapos és borjú környezetében, családi csendéletbe vonultak. A festői látvány szemléletére azonban nem maradt idő, mert a megpillantás perczében az agancsárok egyike is azonnal magasba emelte ügyelő fejét s neszt fogva roppant ugrással szökött a sűrűnek s utána rögtön az egész felriadt falka, döngölve és törtetve az erdő száraz lombjain. Csak egy ártatlan csapos maradt elbámulva és mozdulatlanúl a hely szinén s én percznyi habozás után — a berezeg kivánata folytán reá tüzeltem s mindamellett, hogy golyóm a lapoczkába vágott, a perezre összerogyott csapos ismét csülökre kapott s néhány szökéssel olly gyorsan elhaladott, hogy már százötven lépésnyire lehetett tőlem, mire másudikgolyómat utána küldhetém — Ez nyakán fúródott át s a csapos dermedten rogyott egy közeli sziklára. Az idő egyre zordabbá válván, bárom órai cserkészet után hazafelé indultunk s este lön, mire Dunrobinba érkezénk. S. B. Vad élet. V. Az Ausztráliába először érkezettre semmi sem hat olly meglepően, mint az ottani bush halotti nyugalma s az állati élet rendkivüli hiánya. Nagyritkán egy-egy fogolyfalka rebben fel, vagy néhány vadkacsa kél valamelly magányos tócsából s fenn a magasban vándor fekete hattyúk hasítják a leget. — Látni néha egy különös gémfajt is, a mint kényesen és peczkesen lépked, mint az ollyan uracs, kinek lábát csizma szorítja ; vad pulyka ritkán fordúl elő ; kár, mert húsa nagyon ízletes. Négy lábúak közt gyakori a fakó fiahordó, mellynek egy példánya a Regent's parki tárlat" ban is látható, hol egészen elütve túlsó földsarki szokásaitól és életmódjától, görbült háttal haragosan néz a közeledőre. Legnagyobb s legszaporább állatja Ausztráliának az ugrány (kangoroo), az erszényesek rendéből, mellyek a többi emlősöktől abban különböznek, hogy mindig idétlen fiakat ellenek s a has bőrén lévő zacskóban vagy erszényben tejjel mindaddig