Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-10-30 / 30. szám

478 pes legyen. A fogadás közte és Charrettie tábornok közt történt s a fölötti vitatkozásból származott , mennyi idö alatt képes valaki kétszáz mértföldet lovagolni. — A Squire azt állítá, hogy tíz óra alatt s ezen állítását majdnem kinevették, a tábornok pedig ezer font sterlingnyi fogadást ajánlott, hogy bármennyi lovat használva tíz óra alatt kétszáz mértföldet nem képes lovagolni. — Osbaldeston elvállalta a fogadást s azonnal önidomításához fogott, mert határnapúi a közeli newmarketi versenyek egyik napja (1831-ben) lön kitűzve, a négy mértföldnyi körületü pályatéren. A Squire előkészülete mindössze abból állott, hogy reggelenként hatvanöt mértföldet nyargalt, mi rendesen két és fél órájába került, a nap hátralévő részét pedig — az idegek pihentetése végett fogolyvadászattal tölté. A meghatározott napon bibor selyem kabátba, fekete bársony sapkával és szarvasbőr nadrágba öltözve megjelent a hely szinén. Lovainak nyergei báránybőrrel voltak fedve s mindenik nyeregre feljegyezve a ló neve s a szám, melly szerint a sor reá kerülendő volt. Charretie tábornok részéről Mr Bowater volt a biró, Mr Thallusson pedig a Squire részéről, ki bár negyvenhetedik évében járt, a legügyesebb jockey könnyüségével ugrott a nyeregbe. Nem fárasztjuk olvasóinkat ama huszonnyolcz ló neveinek s futásának egyenkénti felemlítésével s csak az eredményt írjuk meg, melly szerint Osbaldeston a kétszáz mértföldnyi távolságot 7 óra 19 perez és 4 másodpercz alatt lovagolta s 1 óra 22 perez és 56 másodperezbe kerülvén a megállások, le- és felszállások : a tény épen 8 óra és 42 perez alatt lön — a nagy néző közönség legnagyobb érdekeltsége és zajos éljenzései közt bevégezve. Sok ezer font sterling cserélt tulajdonost a nagy mérvű fogadások következtében ; a fő vesztes Charrettie tábornok azonban annyira el volt ragadtatva Ossy (Osbaldeston) jeles győzelme által, hogy ezt egy huszonöt versszakból álló költeménnyel énekelte meg, mellyben a lovak neveit s a futás részleteit sorolta fel. Angliában pedig átalánossá vált a vélemény, hogy e tény a lovaglás chrónikájában páratlan áll. Győzelme után rögtön a városba nyargalt be nagy kíséretével Osbaldeston, meleg fürdőbe ment, olajjal dörzsöltette be testét, aztán Portarlington Lorddal és Mr Gully vei pompás ebédhez ült, mellytől csak reggeli három órakor kelt fel s tért nyugodni. A lovaglás előtti héten az i dő volt a kedvencz, de a lovaglás napján már a Squire-ra fogadott a többség. — Mr Gully száz fontot tett ezerre , hogy 9 óra alatt készen lesz Osbaldeston s ez a fogadás felét elvállalta, minélfogva nyereménye 1800 fontra rágott. — Mint minden nagy tettnek — úgy ennek is akadtak ócsárlói, kik a Squire dolgában semmi különöst nem láttak s ennek folytán ö a következő felhívást tette közzé : „Felhívom a világnak bármelly korú s az enyémhez hasonló testsúlyú emberét, hogy 200—500 mértföld közötti távolságot egy húzómban lovagoljon s én 20,000 fontban fogadok ellene; ha azonban csak 200—250 mértföld közötti távolságot választ, ennyire magam is vállalkozom s 10,000 fontba fogadok. Vagy pedig fogadok bármelly 7 stone súlyú jockey ellen, hogy 200 mértföldet 8 óra alatt nem tesz hátra; a 7 és 11 stone közötti jockeynek még 30 perczet adok reá. Vagy pedig 10,000et 3000-re vagy 20,000-et 6000-re vállalok, hogy én 200 mértföldet 8 óra alatt belovaglok; mi — tekintve 11 stonet meghaladó súlyomat, majdnem lehetlennek tűnhetik fel ; a legkisebb akadály következtében elveszthetem a fogadást s alig