Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-01-30 / 3. szám

43 M. monda, hogy ezen erdei vademberek létezése gyakran vonatott kétségbe, de hogy ö már többször jött nyomaikra a Neihlgerri hegység déli oldalain levő nagy erdőségekben, E közben sátorunk elkészült s nagy tüz lobogott előtte, mellyet körül ültünk, mellette étkezendők. A vadakat sült burgonyával kináltuk meg, mit azok némi habozás után mohón faltak fel, de minden mozdulatunkra vigyáztak. Aztán húsdarabokat s főtt rizst adattunk nekik s ez — legalább mint újság — nagyon Ínyükre látszott lenni. Kávéra kerülvén a sor, czukrot kaptak s ez végkép kibékité őket velünk. Ajkaikat csattogtaták, tapsoltak s nekünk érthetlen torokhangon közlekedtek egymással. A vén nőt ekkor leoldattam kötelekéről — s alig, hogy szabadnak érzé ez magát , rögtön s mielőtt valaki meggátolhatta volna, a sürübe szökött ; de midőn észrevette , hogy a szintén megkötött gyermek nem követi öt, visszajött és melléje lapúlt. Ismét czukrot adattana neki, mit elvett és habozás nélkül evett meg. — Úgy látszott, hogy már meggyőződött jó akaratunkról irányában s figyelmesebben kezdett vizsgálni , sőt ruhánkhoz is nyúlt. Azt képzelé, hogy ez lényíinkhez tartozik , mert rémülten szökött fel, midőn M. levette kalapját. — Azt hitte, hogy mindjárt ismét fejét is leveszi. Alkonyatkor épen a holnapi vadászat lehető esélyeiről beszélgeténk, mert nem volt kedvünk éji lesre menni; midőn M. egyszerre felugrott s hindu nyelven rnondá: —- Csendesen ! a sürü lakosai közelünkben vannak ! Egy karabint ragadtam meg s feszülten hallgatództam, de nem hallhaték semmit. M. így szólt : bizonyos vagyok benne, hogy itt vannak, mert egy mókus hangját hallottam, mire különben az éj beálltával nincs eset s észrevettem azt is, hogy a vén nő szeme e hangra felragyogott. Alig végezte szavait, midőn négy, öt nyilveszsző repült el tüzünk mellett, anélkül , hogy valakit sebezne. Egyet, melly fába akadt volt, kihúzva a nőhez vittem s néhány burgonyát és darab czukrot adván neki, Chineahnak parancsoltam, vezetné öt a sürü azon helye felé, honnan a nyilak jöttek ; magam pedig kis távolságra s néhány emberem kíséretében fegyverkezetten követtem őket. Midőn a tüzet már elvesztők szemeink elől, a vén nő galamb-burukkoláshoz hasonló hangot hallatott, mellyre két oldalról is jött válasz. — Sötétséghez szokott szemeimmel kivehettem, hogy több alak csatlakozott a vad nőhöz s már aggódni kezdtem Chineahért, de miután nem mutatkozott bántó szándék, nem közeledtem a csoporthoz , nehogy elriasszam. A vén nő s fajbeliei közt mintegy negyed óráig tartott közlekedés után, ez utóbbiak a tüz felé követték őt. A csoport három férfiból, két nőből s egy gyermekből állott. — A férfiak nem voltak négy lábnyinál magasabbak s a nők még ezeknél is jóval kisebbek valának. — Hajukat valamennyien növénygyökérrel hátrakötve viselték úgy , hogy a hajzat a kötés csomója alatt pávafark gyanánt terült szét. Kis bambusz tegzeket hordtak , mellyeknél az ív két végéhez valamelly állat idege volt húrként feszítve ; a tűznél keményített nádvesszőket pávatollak ékesíték. Nagy félelemmel s habozással közelítettek hozzánk, de lassan lassan megnyugodtak, kivált midőn a kapott sült burgonyát , rizst és czukrot megízlelék. — A vénnel sokáig értekeztek s ez alkalmasint eloszlatá aggályaikat, mert leheveredtek a tüz közelében s aludtak vagy inkább alvást