Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-09-30 / 27. szám

424 mereven állottak, tagjai rángatództak, teste meg-megremegett s aztán hosszant nyúlt el. A győztes fölötte állt, oldalai fájóként jártak le és fel, tágúlt orrlyukaiból véres hab szakadozott alá ; de forgó szemei már-már homályosultak, mert vére bőven csorgott a nyakán szakított halálos sebből ; meg-megingott részeg ember módjára, igyekezett azonban ellenségével folyvást szemközt maradni s szarvait mintegy támadásra szögezve tartá. Időnként keservesen felbőgött, de hangja egyre gyöngébbé s végre tompa mély nyögéssé vált; aztán hanyatlott szörnyű ereje s nem állhatott meg csukló lábain ; két térdre előre bukott s feltápászkodni erőlködött, pár lépést tántorgott s végmozdulással rogyott össze, hogy többé fel ne keljen, mert néhány rángatag lihegés után kirúgott, mozdulatlanúl feküdt s mi tudtuk , hogy mindennek vége. „Na s, szólt B. a mint fegyvereinket vállhoz emelve, a holt küzdők felé mentünk — nem egy kétségbeesett barczot láttam az emberi fajhoz tartozók közt, de ehez foghatót soha. Nem volt-e ez vitéz roham és védelem ?" „Remek, feleltem én — csak azt sajnálom , hogy e derék vén patriarcha nem élte túl a harczot, a mennyiben hatalmas ivadéknak lehetett volna törzse." Chineah és Googooloo hozzánk csatlakozván, közelebbi vizsgálatra kitűnt, hogy a bölény torka összevissza volt tépve , a gégecsö kilátszott, több nagy véredé nye át- s egy füle le volt harapva, marján és lapoczkáiu pedig a hús foszlányokká szaggatva. — A tigrisnek viszont egy szeme kiszúrva, több bordája betörve s a has alrésze felhasítva volt, hogy a belek lógtak ki belőle. Szolgáim parancsom folytán tüzet raktak a sakálok és hiénák elriasztása végett ; ezzel visszatértünk tanyánkra s nem sokára mély álom karjai közt valánk. Egészséges jó nyugvás után kipihenten mentünk ki másnap reggel a csatatérre , hol cselédségünk már a küzdök bőrének lefejtésével volt elfoglalva. — A tigrist úgy megcsúfolta dühös ellensége, hogy bár gyönyörűen csíkos bőrét lefejteni nem volt érdemes. Hatalmas erös ficzkó volt ő kerne s ha első szökései alkalmával sikerül neki izomteljes elölába éleit a bölény marjába vágni, hihetőleg övé leendett a diadal. A talaj az iménti harcz sokféle nyomát viselé s úgy fel volt szaggatva, mint ha csak felszántották volna — s azt találtam, hogy a földnek sok sós része van, mi megfejté a környéken levő tömérdek rőtvad-hulladékot s egy bölényfalka friss nyomait ; jól tudván, hogy ezen állatok a sós talajt különösen szeretik s azt nagy távolságról is megszagolni képesek. Kővetkező napon ismét vadkecskére vadásztunk az Ungindah csúcson s ez úttal nekem kedvezett inkább a szerencse, mert hármat lőttem ; s aztán még három vadásznapot töltvén Koondah ormai közt, visszatértünk Ootyba. (Folytatjuk.) Angol sportjellemrajzok. VI. ROUS ADMEEtÁL. Henry John Rous 1795-ben született, mint második fia az elhúnyt — s öccse a mostani Stradbroke örgrófnak. Tizenhárom éves korában már tengerészeti szolgálat-