Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-09-30 / 27. szám

422 borzasztó meredek ormairól a ko ötezer lábnyit eshetik, míg fenékre ér. Ama hír­hedt vadásztér, a Nedimullah dombok, sürü erdölepett vidék; a Koondah észak­nyugoti szögletén kezdődik s Nedivvutteemen át a goodaloori szorosig terjed. Tanyánk itt lévén felütve , mire leértünk , a tropicai éghajlat rövid estszürkü­lete éjbe ment át, de a hold felbukván a begygerincz mögül, ezüstlő fénnyel önté el a tájat és sátoraink hófehéren tűntek fel az erdős dombok sötét háttere előtt. — Száz és száz denevér suhant el csendesen az éji légben, a sötétség mindannyi rosz szellemeként s a lile harsány kiáltásai sokáig hallszottak még , midőn a többi tollas nép már rég elpihent. Aztán következtek az éj hangjai — a favágó lassú kopogása ; az éji és a füles bagoly hubogása ; a sakál vonitó üvöltése; a nagy sziklai majom jajgatása; míg egy-egy s nem is távolról származó szakadozott ordítás s elfojtott mor­dulás jelenté, hogy az erdőség legvadabb lakói előjöttek barlangjaikból s prédát ke­resve czirkálnak alá s fel. Embereink s lovaink kellő ellátásáról gondoskodván s miután mosdásainkat el­végeztük és kényelmes pongyolába öltöztünk volna : a reánk váró ebédhez ültünk, mi a pihenéssel együtt soha senkinek jobban nem esett, mint e kemény fára­dalmas nap után nekünk. — A „benső embernek" eleget tevén s a hivők azon itala mellett, melly vidámít, de nem részegit B. szivarra gyújtott s karszékébe bátra dőlten lábait az asztalra rakta és félig búnyt szemekkel leste a szájszögleteiböl kilo­pódzó füstöt, boldog ember hü rajzaként; míg én a fegyvereket vizsgáltam, mellye­ket Chineah imént tisztított meg, hogy éjjelre ismét megtöltse : midőn Gooroo he­vélytől remegve jött be s így szólt : „Sakib, Sakib, koolglia bold nuzdeck by /" (Uram, uram, bölények vannak közel!) Mi azonnal felöltök saruinkat, vadászkabátainkat stb. sebten megtöltők fegyvereinket s indúlni készülénk, midőn a kémszemlére előre ment Chineah és Googooloo ama hírrel tértek vissza, hogy a folyam partján leebb nagyban küzdenek a bölények — s míg ők beszéltek, bosszú bögés hallszott, félre­ismerbetlen ordítástól követve, melly a sátraink körül kipányvázott lovak és szar­vasmarhák közt nem kis mozgalmat okozott. „Istenemre , ez tigris ! kiáltott fel B. — Ezt megnézzük !" „Meg bizon, mondám én — s azért mindenki rézsen álljon itthon, nehogy va­lamelly rémült marha elszabadúljon, bár ettől alig tartok, mert a fehér sátrak elri­asztanák a fenevadat." Tanyánk biztosságáról rendelkezvén, én és B. vontcsövű puskákkal és pisz­tolyokkal fegyverkezetten s a tartalék fegyvereket hozó Chineah és Googooloo kísé­retében elindultunk s egy darabig a folyam mentében vévén utunkat, sürü erdőfolt­ba mentünk be, honnan a küzdés zaja hangzott. Itt csak nagyon lassan haladhatánk, mert összefonódott ágbogát kellett egy kézzel elhárítanunk s a másikkal a felhúzott fegyvert tartanunk. Ekép lopództunk előre a zaj után tartva, melly egyre közelebb és közelebb hangzott, míg egy nyílt vigályos helyhez értünk, hol nagy bölény bikát láttunk meg bőszült állapotban, mert szemei szikráztak, farkát egyenesre feszité, elölábaival a földet kapálta s szakadatlanéi dühösen bömbölt. A szellő szerencsére tőle fújt felénk s így nem volt valószínű , hogy szelet fogjon— minélfogva Cbineah­nak és Googooloonak jelekkel parancsoltam meg, tegyék le a puskákat s másszanak

Next

/
Thumbnails
Contents