Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-01-30 / 3. szám

37 Nem csak azért találkozik legtöbb őzvad a Bikknek ép ezen vidékein, mert történetesen az itt lévő erdőkörök állanak a leggondosabb felügyelet alatt, hanem ezt hozza magával a hegyvidéknek egész délnek fordult fekvése is. Bármilly zord telet is legyen képes az őz kiállani — sa hideg maga az őzeknek meg nem árt - - mégis ezen vad is legörömestebb húzódik olly tájakra, miket egyszer másszor a téli nap halvány sugarai meglátogatnak, honnét a tavasz kinyiltával a hó legelőször eltűnik s miknek már megszikkadt kopaszain , a hűs szelek bántalmai elől, azalatt míg lenyugodva kérődzik, családostól elvonulhat. Ép olly kitűnő vadászkör a magyar korona diósgyőri uradalmához tartozó p arasznyai is a Bikk keletdéli oldalán, hol a fáradhatlan és szakértő erdész működése úgyszólván minden egyes bokron szemlélhető. — Következik ezek után az ujhutai, szentléleki, és kisgyőri erdőkor ; a többi részint a tér mostohább helyzetétől, részint az ügyszeretet és gondosság hiányában szenved, bár mint mondám mindegyikében meglehetős, de amazoknál mégis sokkal csekélyebb őzájladék szemlélhető. Van a Bikk őzállományában még egy nevezetes tünemény , melly az általam eddig ismert helyeken eddig elő nem fordult s itt mindenesetre megemlítést érdemel. Ezek a tiszta fejér s fejérpettyes dám vadszer ii őzek. Alakjuk s nagyságukra nézve egészen a közönséges rőt őzekhez hasonlók, de sokkal szilajabbak s igen ritkán kerülnek lövésre. A diósgyőri erdőkörnek úgynevezett „hosszubérczi" vadonyjában, melly igen meredek s sziklás hegytorlatokból áll s mellynek gazzal benőtt kőomolványain s görgetegein még a kopó is csak nehezen tör előre, ember pedig meg sem közelítheti, 8—10 darabból álló nyájat láthatni belőlük. Egyes példányok ugyan a szomszéd erdőkben is megfordúlnak, kedvencz lielyökül azonban úgy látszik ezen a magány és hozzá férhetlenség által legjobban védett hegyhátakat választák. Én szemeimmel láttam egy tisztafejér sutát, egy tarka pettyes bak kíséretében nagy lötávolban előttem eliramlani. — Én azt hiszem , hogy e válfaj, melly mint látszik önállólag szaporodik , azelőtt a tárkányi vadaskertből tán kiszabadúlt dámvadak keresztfajzásából eredhetett s most e vidéknek ujabb érdeket kölcsönöz puszta jelenléte által is. Örömest említem meg azt is, hogy az utóbbi három idény alatt, tudtomra egy fejér vagy tarka őz sem ejtetett. A megnevezett két jeles vadfaj mellett rendesen nyúl is fordúl meg az itteni hajtásokban, még pedig min gyakran nem győztem eléggé csodálkozni, a legmagasb hegyhátakon s legvadonabb erdők sürüjébe^is. A fogoly és erdei szalonka vadászat is az erdőszéleken lenyúló tömérdek szőlők, parlagok, cserjék és irtványokon, különösen a kácsi, görömbölyi, kondói és parasznyai határokban élvezetes szórakozást nyújt az itteni vadászközönségnek. — A tulajdonképeni Bikkben azonban ezen apróbb vadak csak másod és harmadrendű szerepet játszanak. Majd ha a nagy erdők homályából a síkra szállunk s a Tiszába siető vizek mentében együtt bejárjuk a gyönyörű téreket, miket a Sajó, Boldva, Szuha, Hejő, Bársonyos és Eger vize öntöz, majd csinálunk az apróbb vadakra is egy kisebb cserkészetet, most még — paulo majora canamus. (Folyt, következik.)