Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-08-20 / 23. szám

364 czímü ismeretes munkájában 27 czikkre terjedő vadászati büntető törvényt találunk feljegyezve. A hol a vadászatot rendező tulajdonos finom modorral s tapintattal jár el s így a vadásztársaságba is hasonló szellemet olt, ott ugyan eíéle szabályok épen nem szükségesek arra, hogy a rendet fentartsák, a vidám jó kedvet előmozdítsák, sőt épen ott, hol illy szabályok fennállnak, s hol azokat netalán szigorúan kezelik, támadnak a bünhödők s ezeknek feladói között, olly kellemetlen viták és szóváltások, mellyeket még avadászatot követő lucullusi lakoma sem képes elfeledtetni. Tapasztaltuk több izben, hogy hatóvadászatoknál őzsuta elejtésére 1 db. arany büntetés levén kitűzve, a jelenvolt előkelő vadászok a hány illyen csak a hajtásba került, mind lelőtték s bírságukat azonnal le is fizették, valószínűleg csupán azért, mert náluk az illyen büntető mód szokásban nem levén, sértette őket ollyan vadászatnál, mellyben személyesen vettek részt ; — s ezen, bár kissé költséges eljárásukat nem véljük épen helytelennek, minthogy ez által eíéle vadásztörvények továbbharapózását akarták csak megakadályozni, melly czélukat tökéletesen el is érték, mert egyike legalább a vadbirtokosoknak, kinek a fönleirt daczolás szép őzállományát mint egy csapással tőnkre tette, azóta nem tart illy szigorú büntető törvényt. Mi azon nézetben vagyunk, hogy bármellyik tulajdonos, ha h aj tó vadászatra nagyobb társaságot hí össze, annál nagyobb örömet lelend benne, minél nagyobb eféle szabályok nélkül is a rend s minélinkább elkerül minden ízetlenséget; a vadászat végével azonban mindig zavartalanabb a jó kedv és vidámság, ha nem kell a vitákon és kellemetlenségeken tépelődni, mellyeket e büntető törvények maguk után vonnak. Az eddig leírt h aj tó vadászatoktól a körvadászat annyiban különbözik, hogy az kétségtelenül valamennyi közt a legtökéletesebb s hogy azzal a vadászat tulajdonképeni czélját leginkább is érjük cl. — Minthogy itt a vadászok a hajtókkal egy sorban vannak felállítva : mind azoknak mind emezeknek nagyobb számmal kell lenniek s csak tág és nyílt téren gyakorolható a hajtóvadászat ezen neme, melly azonban, ha a kellő rendben megy végbe, ép úgy a hajtókra mint a vadászokra nézve a kisebb vadászatok legmulatságosabbika, mert annak egész folyamát mindnyájan egykint szemlélhetik. Ha ebek is vannak velünk, úgy ezeket csak hajtás után, a kitört vagy megsebbzet nyulakra szabad bocsátanunk. Legczélszerübbnek látszik illy körvadászatoknál a mód, hogy mielőtt a hajtást megkezdenek , a vadászok- s hajtóktól képezett kör közepére kis zászlót tűzetünk le , melly szerint igazodván, a résztvevők egyike sem tévesztendi a követendő irányt. Ezután körülvétetjük a 4—5000 lépés hosszúságú tért, kört alakítva úgy, hogy két két vadász közé mindig három vagy négy hajtó jusson, kik kerepekkel időnkint zajongva, anyulakat felzavarják. Egymástóli távolságuk a haj toknak s vadászoknak eleinte lehet 60 lépésnyi, mert a kör mindinkább szükülvén, mire lövésre kerül a dolog, a közbeneső távolság már olly csekély leend, hogy a nyulak ki nem törhetnek a nélkül, hogy lőtávolba ne jussanak. A körvadászatnál az elállítás úgy történik, hogy a rendező két gyakorlott vadászt kiválasztván, ezekkel a kört kiméri ; mire azután az egyik jobbra ; a másik