Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-08-20 / 23. szám

359 E czikk angol írója az ismertetést e szavakkal végzi : „Annyi bizonyos, hogy Victoria királynő birodalmában nincs derekabb és nemesebb földes úr, mint Sir Tatton Sykes. (Fotytatása következik.) Chassaing legújabb levele a Journal des Chasseurs szerkesztőjéhez. Az ismert oroszlánvadász, kinek egy előbbi levelét lapjainkban már közöltük, a legújabban a következő sorokat intézi Batnából a Journal des Chasseurs szerkesztőjéhez : Bátorkodom önnek jelentést tenni legutolsó vadászatomról, mellyben új karabinomból lőtt szétpattanó golyóval egypompás nőstény oroszlánt ejtettem el s hiszem, hogy előadásom érdekelni fogja önnek előfizetőit, kik mindig örömmel fogadják a valóság bélyegét viselő vadászati tudósításokat. Az arabok meghívására, kiknek az oroszlánok naponkinti károkat okoztak, sietve indúltam a chemarai síkokra. Batnát, legalább is 40 foknyi hőségben, június 24-kén hagyván oda s a BouArif hegyektől északnak az El-Mader sivatag szélén folytatván útamat, 14 mértföldnyi járás után fáradtságtól megtörve, csak esti nyolczadfél órakor érkeztem a chemarai malomhoz , hol az éjet töltöttem. A vadászok ismerik a tág síkot, melly a Bou-Arif, és Djebel-Taoura hegyek között északtól délnek nyúlik el s mellyet egyszersmind az imént említett malomra is folyó Oued-Chemara szel ketté. E folyam a Djendeli tóba ajkúi s minden télen, koronkénti kiöntései alkalmával, számtalan állatok hulláit s növényeket vetvén a körüle fekvő földekre, azokat így csodás termékenységüekké teszi. A tamarind, e módnélkül sürü cserjefaj, itt vadon nő ugyan, de a római uralom megszűnte óta az arabok gondatlansága miatt mindinkább kivesz. Egy helyütt mintegy 8 négyszög kilomètre-nyi kiterjedésben majdnem áthathatlan sűrűséget képez s itt kezdtem más nap, vagyis 25-kén vadászatomat, tudván, hogy a nyomasztó hőségben az oroszlánok e helyet keresik fel, míg esős időben inkább a hegyek felé vonúlnak. Nem sokára csakugyan is akadtam két, a látszat szerint közép termetű, nőstény oroszlán csapáira, valamint két kicsinyére is, mellyek mintegy évesek lehettek. A kaidtól egy öszvért kaptam csaldögnek, magamnak pedig egy lovam hasonló czélra már volt. Az öszvért erősen kikötöttem a tamarindoktól keletnek eső vigályoson ; a lovat pedig nyugatnak egy sürü bozót közelében, melly nekem egyszersmind leshelyül szolgált s a folyó balpartján, attól mintegy 300 mètrenyire esett. Esti 6 óra tájban, körülbelől 1 kilomêtrenyi távolban tőlem, a két szomszéd duar irányában két oroszlán ordítását hallám ; ezeket azonban az arabok hangos kiáltásai, az ebek ugatása, de főleg a nők harsány hangjai elriasztották s a kellő csend csak ezután állott be. — 9 óra tájban borzasztó ordítozás keletkezett, mellyet aviszhang minden oldalon ismételt s melly mindig közelebb levén hallható, oroszlánaim közeledtét árulá el. — Ezek csakugyan is kelet felől jöttek s félóra múlva ez irányban elfojtott hörgést hallván, nem kételkedhetém közeledésükön többé.—E hörgés 23*