Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-08-10 / 22. szám

352 tói mondja népeseknek, ezt kissé merésznek találjuk napjainkban, midőn Hamburgtól Debreczenig, Nagy Váradig, Szegedig, Baziásig s így az alföldi sík közepén át vaspályán utazhatik honunk látogatója és saját szemeivel győződhetik meg, hogyH. úr Llanosai és Pampasai mind müvelés alatti földek, rétek vagy legelők, községek vagy egyesek birtokai, mellyeken vad lovat ép olly kevéssé fog látni, mint a Lüneburger Haide-n. Az igaz, hogy a németországi sürün egymás mellett fekvő falvakhoz szokott szemnek különösen tűnik fel az, ha a mi alföldünkön néha egy, söt másfél órát is halad ayronat, míg helységet lát az útas, s csak nem rég történt, hogy egy ausztriai tábornok a láthatárig terjedő gabonaföldeken végig tekintve, bámulva kiáltott fel : „De hát az Istenért, к i műveli ezt a roppant földterületet, mikor mértföldekre egyetlen helység sem látható ?" — E tábornok nem tudta, valamint sok egyoldalú tourista sem tudja azt, hogy az óraközönként érintett helységek tíz húszezer lakossal is bírnak, kik aztán a helység nagy határában épült gazdasági tanyáikról kezelik és müvelik e „roppant földterületet." Uly nagy népességű községeknél, hol minden gazda lovakat tart, természetesen igen nagy a lovak száma s ezek nyaratszaka legelőn tartatván, kezelésük, valamint egyes nagyobb birtokosok méneseinek őrzése is, hozzáértő emberekre van bízva, kiket foglalkozásukról с s i к ó s о k-nak neveznek , mi szószerint németre fordítva nem egyéb Gestütshüternél. Hogy erős, bátor legények, kitűnő lovasok , s hogy jeles huszárok válnak belőlük, annyi igaz : de hogy külön nomád néptörzset alkotnának, hogy aranyos vállrojtú dolmányt, lándzsát, karabélyt, pisztolyt viselnének, háborúban az ellenséget lasso-val fogdosnák, a főurak lóversenyeire szenvedélyesen jelennének meg, duda- és cziteraszóra tánczolnának s buzgón hallgatnák a hagyományos regéket Milo (!) nevü elődjükről stb. ezt mind ollyan Beckféle képzeltvilágból meríthette Freiherr von H. ; azt azonban, hogy a csikósok katonai expeditio-szerüleg vonúlnak ki a farkasvadászatokra s hogy illy alkalomkor kifejtett stratégiájuk a nagy háború-mesterek (Kriegsmeister) bölcs és értelmes stratégiájával áll egy fokon — hogy ezeket honnan vette Freiherr von H. s milly hadvezéreket akart e collegialitással megtisztelni? vizsgálni nem czélnnk. És azok a farkas vadászatok ! Valaha, sok sok év előtt, midőn a most már termő földekké változtatott terjedelmes nádasokban elszaporodott a farkas, tartattak ugyan ollyszerü vadászatok, hogy a szomszédfalvak lovas legényei körülfogták a nádast s hosszú karikás ostorokkal verték le a kiszorított dúvadat, mint ezt egy albumunk rajza — régibb időbeli kép gyanánt mutatja; megtörtént az is, hogy a környék birtokos urai közül néhányan illy kalandokban részt vettek : de ez régen volt s a farkasvadászat úgy, mint azt Freiherr von H. leírja, hol az orosz és lengyel erdőkből leszáguldott farkascsordákat az első körben csikósok , a másodikban mágnások, nemes urak és deli bátor amazonok szorítanák körül stb. ezen egész leírás az első betűtől az utóisóig Sebezeráde meséi közt méltó helyet foglalhat. Egyébiránt nem csodáljuk, hogy a távoli északnémetek illy caleidoscop képeket látnak a magyar földön; a csikósokról és farkasvadászatokról alkotott rajzaik legalább egy lépéssel sem állanak távolabb a valóságtól, mint ama fogalmak, melylyeket töszomszédaink nyugot felé, jogtörténelmi és alkotmányos viszonyainkról táplálnak vagy táplálni — akarnak.