Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861
1861-08-10 / 22. szám
340 irlandi peer s a parliamentben sok ideig Southampton képviselője volt. Tanulmányait Harrowban kezdte, Edinburghban folytatta s Cambridgeben 1806-ban végezte. A következő évben már Newport képviselőjeként jelent meg az alsó házban, hol sok ismeretével s hatalmas vitázó és szónoki tehetségével azonnal kitűnt, az akkori kormányváltozás alkalmával hadügyminiszterré lett, 1828-ban a külügyi tárczát vállalta el s ezt egész 1835-ig viselte. Ezután közönként pihent és ismét államszolgálatba lépett ; 1855-ben először volt miniszterelnök s 1834 óta folyvást mint Tiverton képviselője tagja az alsó háznak. 1830-ban Earl Cowper özvegyét vévén nőül, gazdagon házasodott — s most Cambridgehouse és Broadlands az angol főrendüeknek legkellemesebb gyülhelyei. Lord Palmerston ép úgy, mint Fox, Wyndham, Bedford herczeg, Lord Derby, Lord George Bentinck s más újabbkori államférfiak, az államügyek fáradalmas örvényéből időnként és folyvást a mezei sportok közé menekült s ezzel nem csak a nemzeti időtöltések divatjának adott lendületet, hanem saját testalkatát is edzette s erősítette ama hatalmas szellemi küzdelmekre, mellyek reá a parliamenti ülésszak éjein vártak. Es azon vidámság, élénkség és kedvtelés, melly őt a vadász- és versenytéren egyaránt jellemzi, bizonyítja szenvedélyét a gyep és a rejt iránt és azt, milly nagy volt áldozata, midőn a sportsmant önmagában a politikusnak alárendelte. Mint versenyló-tulajdonos , Lord Palmerston a legöregebbek egyike, mert már 1816-ban futott Winchester gyepén Mignionette nevü kanczája; 1817-ben nyerteazelsö díjat Enchantressel, melly akövetkezö évben ismét győztes lön. Idomárja Day— a mostani Day testvérek nagyapja — már akkor idős, eredeti egy ember s Palmerstonnak nagy kedvencze volt, ki a köszvényben szenvedöhez sokszor kilovagolt, oda ült ágya mellé s nem csak lovakról de köz ügyekről is elbeszélgetett vele. Egyszer épen miniszterváltozás volts a lord ezt is elmondá az öreg Daynek. „Derék, jegyzé meg a meghitt idomár — sa legderekabb az, hogy méltóságod köztük a legügyesebb ; mert bármellyik párt menjen is ki a minisztériumból, méltóságod mindig úgy tudja vinni a dolgát, hogy benn marad." Apróbb nyereményeit s kevésbé jelentékeny lovait mellőzve, csak a jelesbeket említjük meg. Ezek egyike volt Luzborough, egy kimustrált newmarketi ló, mellyet a lord maga vett árverésen Tattersallnél 75 fonton s melly a következő két évben a nyugoti gyepeken John Dayvel hátán ép olly félelmetes volt, mint három év előtt Fisherman és Wells; a hányszor indúlt, annyiszor s jelentékeny díjakat nyert s három év múlva Mr Dilly 600 guineát adott érte. — Nevezetes és sokat nyerő lovai voltak továbbá a nemes lordnak: Greyleg, Conquest, Toothill, de a legnevezetesebb 1840ben Iliona, mellyet lord George Bentinck lovai közül árverésen szintén ő maga választott és vett meg 65 guinea árán ; e kancza több más versenyen kivül a Goodwood Stakest, a Chesterfield Cupot s a Caesarewitchet nyerte meg neki. Különös, hogy Lord Palmerston e Priamtól való kanczát nem akarta idomíttatni s a broadlandsi ménesbe küldötte olly szándékkal, hogy majd anyakanczának alkalmazza ; John Daynek azonban annyira megtetszett Iliona, hogy kérve kérte a lordot, adná hozzá idomításba. A lord engedett a kérésnek s nem bánta meg. „0 lordsága—beszélte John Day — midőn a versenyek után a számadással mentem hozzá , véghetlen nyájasan