Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-07-30 / 21. szám

336 Azon időszakban, midőn az aprók még nem képesek élelmeket maguk keresni, ez a véneknek sok bajt, vesződséget s veszélyt is okoz. A hím és nő váltakozva járnak élelem után s éjjel, úgy mint nappal a kócsagosban folytonos a mozgalom , a járás-kelés, melly megkettőztetik midőn a lakomázás ideje beáll, t. i. délelőtti 7 és 10 , délutáni 4 és 6 óra között. Milly nagy tért jár be e madár , ha élelmet a közelben nem talál, az valóban csodálatos: mert nem csupán a Marne partján s a Caule folyó környékén találkozhatunk az ecury-i kert lakóival, hanem három nap alatt a gèvres-i mocsárokat, Vitry-laVille, Nogent-sur-Seine vidékét, söt még a Rajnát is bebarangolják, mit onnét tapasztaltam, hogy egyszer egy fészek alatt lerágott lazaczfőt találtam, melly hal pedig e vidéken csupán a Rajnában fogható. Tekintve atöméntelen halat s békát, mit a kócsagok összehordanak s azon gondatlanságot, mellyel főleg az aprók a fenmaradt eledelt elszórják ; azt kellene hinnünk , hogy az illy kócsagos körül a lég ép olly egészségtelen és bűzhödt, minő a halászok tanyáinak közelében szokott lenni : ez azonban nem áll, mert a szarkák, héják, varjak stb. az elszórt nagyobb darabokat csakhamar felszedik, míg az apróbbakon az egész éjen át a patkányok s egerek myriadjai lakomáznak. Május hónapban a kis kócsagok — minthogy ekkor élelemben nem igen szenvednek szükséget — szemlátomást nőnek. Alig hogy lábaikra állhatnak, első gondjuk a fészek párkányán mászkálni, melly gyakorlatokkal, minthogy ügyességet igényelnek, a kicsinyek erejőket úgy kifejtik, hogy nemsokára képesekké lesznek az egész napon át e karzatféle párkányon mászkálni s csak enni és aludni térnek a fészekbe vissza s illyenkor apjuk közel eső ágon ülve őrködik felettük, míg anyjuk élelem után jár s /viszont. Június első napjaiban már szárnyaik s farkuk tollai kezdenek fejlődni, annyira, hogy három hét múlva ha repülni még nem is, de egyik ágról a másikra szárnyacskáik segítségével szökdelni már képesek, mi hasonlag igen nagy mértékben segíti elő növésüket s fejti ki erejüket. Csakhamar azonban több és több bizalmat helyezvén magába, mindig nagyobb bátorsággal szökik távolabb ágakra is s lia egyszer-másszor elvesztvén egyensúlyát, lefelé esik : vagy a közbenső ágakon akaszkodik meg, vagy pedig már repüléssel segít magán. Végre valamelly szép napon, többnyire véletlen körülmény által kényszerül fészkét elhagyni s minden támpont nélkül távolabbra repülni ; a midőn aztán szinte meghökkenve a felett, bogy a légben marad, összes erejével evezik szárnyaival, de ha lehet azonnal ismét megfordúl s visszatér oda , honnét kiindúlt. Ha az első kísérlet sikerült, akkor ezt mindig vakmerőbbek követik; a félelmet bátorság váltja fel s az egész kertben csak úgy hemzseg a sok repülni tanuló kis kócsag, a nélkül azonban, hogy annak határait túlhaladnák. Az evés idejekor valamennyin fészkeikbe térnek vissza, mellyeket azonnal odahagyván , csak napnyugotkor jőnek ismét haza, míg az öregek ekkor elrepülnek reggelre eledelt keresendők. Ez így tart mintegy június végéig, a midőn az új nemzedék már a szomszéd mocsarakat keresvén fel, ott kisebb nagyobb csapatokba egyesül s kis békákat s apró