Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861
1861-07-30 / 21. szám
329 ban nyilvános helyeken is gyönyörködni bir : lapunk szük terén e nálunk kevésbé ismert sportnemnek már csak azért is helyet szorítunk, hogy az öklözési gyakorlat mellett szóló védokainkat a német gúnyos korholások ellenében elmondhassuk. Anyagi nyers erö szellemi képzettség nélkül állati tulajdon: a lélek erejét azonban az ép , erös, ügyes anyagi hüvely kettőssé fokozza. És ez egész nemzetekre ép úgy alkalmazható,, mint egyesekre. Vegyük példáúl nagy Németországot, vagyis ama földterületßt, mellyet német törzsek laknak. Szellemi erejének az európai közművelődésre gyakorolt nagy befolyása tagadhatlan — s nemzeti hatalma még sincs, mert sokat emlegetett de soha meg nem jelent kétszázezer szuronya csaknem a mythosz körébe tartozik. A nemzet azonban egyesekből áll s mentül jobban kifejtették ezek a test edzettségét, erejét és ügyességét, annál nagyobb lesz bennük az önbizalom szülte bátorság : egy vezéreszmében egyesülni s kivívnia szellem jogait. Példa erre Anglia, melly habár leginkább szerencsés geographiai helyzetének köszönheti szabad intézményei fejlettségét, de ebben kétségtelen része van annak is, bogy e nemzet fiai nem voltak elméletgyártó satnya szobatudósok, hanem a gyakorlat terén erős testben erős lélekkel küzdöttek és törtek előre. Az angol nevelési rendszerben századok óta csaknem annyi gond van fordítva a test épségének kifejtésére, mint a szellem müvelésére ; nincs köz- vagy jelentékenyebb magánnövelde — cricket-ground, laptázó , birkózó, testgyakorlatokra szánt hely nélkül, bol a növendékek a nap bizonyos óráit töltik s az ifjak már jókorán gyakorolják be magukat a szabad ég alatti (out doors) sport minden nemébe, sőt az öklözés mesterségébe is , mi aztán az élet sok válságos perczében hasznukra válhatik s összevéve okozza azt, hogy míg Britannia a szellem erejével rules the waves, addig fiai egyenként a nyers erő megtámadása elől nem hátrálnak s a „legerősebb nép" nevét vívták ki maguknak. „Jó, hiszen hadd gyakorolják testi erejüket — mondhatják elméletgyártó elleneseink — öklöződjenek kedvük szerint egymás közt ; de ez nem menti ki az akkor elkövetett embertelenséget, midőn két üzleti öklöző, fizető s fogadó közönség kedvtöltéseért, nyilvános helyen majdnem halálra veri egymást." — E par excellence philantrop uraknak azt válaszoljuk, hogy illy nyilvános öklöző versenynek halál még soha sem volt következése ; azon kék foltoknál pedig, mellyeket az önkényt vállalkozók vittek haza, többet ér a néző közönségnek itt szerzett meggyőződése , milly hatalmasan támadhat és védekezhetik az ember, fegyvertelen ökleivel is — s milly fölénnyel birhat gyakran az ügyes kis egyén a nálánál kétszerte izmosabb erősebb fölött is, mint ennek a legújabb , alább elmondandó öklöző verseny fényes példája volt. Annak tudata, hogy az edzett karú, ügyes öklöző kis ember a gorillaszerü s roppant erejű góliátot is leverheti, ez utóbbit mindig vissza fogja tartani attól, hogy erejével kihívólag visszaéljen— s az öklözési gyakorlatnak már ez is egy nyereménye. Angliában minden megyének van egy „champion öklözője" ki t, i. az utolsó versenyben győztes volt ; a fő champion azonban, az egész országé, Londonban lakik ; viseli a „hős övet" (the champions belt) s minden kihívásra, bármennyi legyen is ez s bármilly erős férfiaktól származzék is, nyilvános helyen megjelenni s vetélytársaival megküzdeni tartozik; — a ki legyőzi, az a „champions belt"-et birtokába veszi s a nemzet első öklöző hősévé lesz.
