Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-07-20 / 20. szám

317 E vizek nem olly pállottak s egészségtelen kigőzölgésüek mint más eféle lápok, mert vannak lefolyásaik mellyek mindazt, mi medreiket túltöltené, a Marne folyóba vezetik s e lefolyások némelly helyen olly sebesek, hogy malmokat is hajtanak. Mintegy 50 évvel ezelőtt a kócsagok tanyája egészen a palota közelében volt ; de minthogy itt a legszebb , legmagasabb fák, valószínűleg e szárnyasok igen erős hullatékától, egymás után kihaltak : azt mintegy 700 métrenyire tovább kellett helyezni. Alig hogy azonban új tanyájukra szállították a kócsagokat, már is sok fa kiszáradt ott s a fenmaradottak mecsevész állapota tanusítja, hogy ezeknek is életnedveik nem szivároghatnak kellő szabadon, mi okból a tanyát aligha nem ismét régi helyére, hol azóta megint a legszebb fák nőttek fel, helyezendik át. A vár árkára épített hidon s a kerten áthaladva, a kócsagok harsány kiáltásait követvén, hosszú fasorba érünk; ebben mintegy hét métrenyire menvén, balra szük ösvényre térünk át, melly sürü bozótosba vezet, hol a tér már vizenyős kezd lenni s a gyep mindinkább süpped lábaink alatt. A kiáltások mindig közelebb hallszanak s nemsokára 100 métrenyi hosszú, 60—70 m. széles vigályosra érünk, mellyen túl messze terjedő mocsarak feküsznek. A fáknak, mellyek egymástól 15—20 métrenyire állanak, gyökerei sással s más vízi növényekkel vannak befödve, míg törzseik felső részén, vagy ágaik között a kócsagok fészkei függenek. A földet tavaszszal pár újjnyira viz, nyáron kemény , sürü sár fedi. A mint idegen látogató jelenik meg a szomszéd sűrűség bokraiban, azonnal a kócsagok siketitö kiáltásai üdvözlik, mellyekkel minden oldalról a hívatlan vendég ellen kikelnek. A kócsagok, mellyek őszszel s télen elszigetelten éltek s leginkább olly tájakon tartózkodtak, hol mocsarak, csatornák, patakok vagy kiöntések levén, élelmet könnyen találhatának; a tavaszi idény beálltával csakhamar csapatokba, mondhatnók családokba egyesülnek. Egy rész délnek s nyugotnak tart, a másik északnak s keletnek ; amazok hogy csapatokba egyesülvén, közös társaságot alakítsanak ; ezek hogy párosan szövetkezve , megfészkelhessenek míg egy bizonyos napon , rendesen február 6 vagy 7-dik éjén 400—420 darab cl J cl cl 1 о n s - i tág mocsarakba érkezik. Itt a legnagyobb nyugalomban s csendben, főleg ha hideg idők járnak s a vizeket jég borítja, napjaikat élelemkereséssel töltik; de a mint a lég langyosabbá válik s a fagyos szelek elmaradnak, e nyúgalom, e beteges kedvetlenség, mint varázserő által elűzetve, megszűnik s a kócsagok egész seregét a párzás és nemzési ösztön láza és a féltékenység harczainak tüze ragadja el. Hímek s nőstények egyként veszekesznek, üldözik egymást s megtöltik a léget átható kiáltásaikkal ; kiterjesztik nagy szárnyaikat, hogy felemelkedhessenek a légbe, vagy hogy a támadó ellen rohanását annál szilárdabb állásban fogadhassák. Ez a párzás korszakának kezdete, melly a kócsagnál is a többi szárnyas vadakéhoz hasonló módon megy végbe. A kócsag párzásakor halható rekedt, ismétlődő , mintegy fájdalmas kiáltások, ügyetlen, habozó mozdulatai a nőszésnél, már Aristoteles, Plinius s Belon du Mans idejében azon hiedelemre adtak okot, hogy ez állat párzásának olly akadályai vannak, mellyek miatt azt csak bajjal s fájdalommal viheti végbe. így Aristoteles lib.IX.