Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-06-10 / 16. szám

253 kodoin.—- Remélhetem- e, hogy szerény előadásomnak ön becses lapjában helyet adand ? — Azon szerencsétlen eset után , melly majdnem éltembe került s mellyről ön, daczára azon óhajtásomnak, bogy e csekélységnek nagy híre ne kerekedjék, olly szíves volt említést tenni: Batnában levén családi ügyek rendezésével elfoglalva, sok ideig nem foghattam kedvencz vadászataim folytatásához. Február utolsó felében kezdettem újra hadjáratomat s bár egészségem nem vala még egészen helyreállítva, szívem bosszú után vágyott. De az idő kedvezőtlen levén, siker nélkül tértem vissza ; s hamindjárt a sok rengetegben, mellyet bejártam , sokszor volt is alkalmam elleneim ordítását hallani, soha velők egyéb érintkezésbe jőnöm nem sikerült. Visszatértemben Constantinebe kellett mennem, hol szintén rendezendő ügyeim vártak s szerencsém volt Auber úrral, a harmadik afrikai vadászezred századosával megismerkedni, ki gyönyörű, szétpattanó golyókat lövő karabinnal kínált meg, melly Devisme műhelyében készült. — Ez ajánlat olly gyöngéd, udvarias modorban tétetett: hogy nem lehetett visszautasítanom, sőt azt a legélénkebb örömmel fogadtam. Már előbb Batna lakói —nem kétlem ugyan, hogy a legőszintébb szándokból — az ott állomásozó tisztekkel számomra, tudtom nélkül, adakozásokat gyűjtöttek, s ha az ok, melly őket erre indítá, tisztán barátságos volt is, az egyén, ki az átadó szerepét vitte, annyira nem vette számba e tekintetbeni jogos érzékenységemet, hogy kötelességemnek vélém visszautasítani az ajánlatot, mellynek módja megsemmíté a vele járó jó akaratot. Ez ajándék el nem fogadása barátim iránt is kötelességem volt; de Aubertszázados, kinek nagylelkűsége gyöngédségét s udvariasságát felül nem múlja, jobban fogta fel kényességemet. Marczius 20-ikán, három mértföldnyire délkeletnek Lambessától, az UedbelAsair partjain voltam. — Az idő felséges volt ; a nap égető melegét enyhe északnyugoti szellő mérséklé. A hold, melly első negyedében állott, olly fényesen ragyogott, a mint csak ezen éghajlat alatt ragyoghat. A tájat, mellyben egy idő óta pár oroszlány járt, tökéletesen kiismervén, a legjobb reményben kezdtem meg vadászatomat. 21-kén már jókor reggel bejártam a Bel-Asair- és Borzolitól nem messze eső rengetegeket s a hegység déli részén elvonuló ösvényeken találtam is egészen friss csapákra. E vidék sűrűen be van födve áthathatlan bozóttal, melly a napról napra élő tolvajoknak— mert az állatok királya daczára erejének cselhez is szeret folyamodni— biztos leshelyet nyújt. Négy hónapi kényszerült pihenés után ismét régi ismerősiül közt valék s mindjárt az első esten megkezdtem vadászatomat egy tölgy erdő vigályosának szélén, hol a sürün látható csapák tanúsíták, hogy az oroszlányok gyakran erre szoktak járni. Az első éj tökéletes csendben múlt el s csak reggeli 4 óra tájban hallottam egy, a rengetegbe visszatérő nőstény oroszlány ordítását.