Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861
1861-04-30 / 12. szám
186 ban 1657-ben jelent meg, a lőfegyverről csak egy szóval sem történik említés, bár Bremer mindazon készleteket elszámlálja, mellyek egy herczegi vadászat tökéletes felszereléséhez szükségesek.—E könyv a szarvasról azt mondja : „Der Hirsch zeucht von Feld zu Holz. Hernach kömpt der Jäger ins Feld , wo er die Waid genommen, zeucht ihm auf der Fährt oder Geätz nach gen Holz. So er aber vernimpt , und das Hirschklauwen und Gespür heiss , welches er an dem Hund wann er feindlich reist vernimpt , so liebet er seinen Hund : Heichta , nur Mannrecht ! streicht ihm die Augen heraus , zeucht wieder davon , legt sein Bruch" stb. stb. A vadkecskéről a 18. lapon így szól : Télen összebújnak valamelly sziklaüreg alá s ha nincs mit legelniök, megeszik saját hullatékukat ; azután ezt ismét kiadják s újra megeszik stb. A zergéről pedig a 19. lapon : „Zuletzt wo es (a zerge t. i.) nicht weiter kann und es der Jäger will von der Wende werfen, oder stechen, lasst es die T r e h e r (?) fallen. Wo der Jäger das T h i 11 m e s s e r (?) aufschifft und will es stechen, kompt ihm gleich zum Leib anzusetzen, so treibt es sich selbst, mit seinem eigenen Leibiin, an das Messer hinan, alsdann ist gefangen , fehlt hochab, die Haut bleibt gemeiniglich ganz unzerbrochen" stb. stb. — Bremer, ki a lengyel király, V-dik László szolgálatában állott, unokája volt a braunschweigi herczegi főerdésznek, N. Bremernek, kiről e munka előszavában az mondatik : hogy 100 éves korában másodszor s pedig eredménydúsan házasodott, 115 évet ért s vén korában is még bátor és kitartó vadász volt. — T. Tänzernek „Jagdbuch , oder der Dianen hohe und niedere Jagdgeheimnisse" czímü munkája, melly 3 kötetben, rajzokkal Koppenhágában 1682-ben jelent meg, úgy az akkori idők vadászatairól, mint a vad mennyiségéről bővebben szól. — E szerint 1-ső György szász választó fejedelem, 1611-től 1655-ig, sajátkezüleg a következő számú vadat ejté el, ugyanis : 15,740 szarvast, mellyek között 547 db. 16—30 ágút s a legnagyobb 8 mázsát 25 fontot Nyomott; 15,900 magvadat; 3,781 üszke borjút; 2,171 őzbakot; 8,498 őzet; 820 gödölyét; 1,044 darab dámvadat; 31,902 vaddisznót s ezek között 3598 öreg kant, mellyek legnagyobbika 6 mázsa, 12 font súlyú volt; 238 medvét*) 3,872 farkast; 217 hiúzt; 12,047 nyúlat; 19,015 rókát; 930 borzot; 37 hódat; 81 vidrát; 149 vadmacskát; 202 nyestet; 140 menyétet; 74 evetet; 18 hörcsököt; 27 sündisznót s 2 görényt; összesen 116,906 vadat, miből átlag véve egy-egy évre 2,657 darab esik. Ennek utóda János György pedig a következő 24 év alatt 13,603 darab rőtvaddal s őzzel, 1 medvével s 560 hóddal többet ejtett el elődénél, mindössze azonban csak 111,141, azaz évenkint átlag 4,631 darabot!! Illy nagy mérvű eredményre egyébiránt csupán az akkorában szokásos, bekerített vadastérekeni mészárlás vezethetett, melly a szakértő vadásznak kevés élvezetet nyújtana. — A vadászat, majdnem kivétel nélkül, a fejedelmek birtokában volt s a vadászoknak és erdészeknek nem vala egyéb teendőjök, mint a vadat, a nagy vadászatokra kimélni s gyűjteni. *) A medve , hiúz és farkas aligha honos Szászországban s ezek valószínűleg vagy a szomszédországokban ejtettek el, vagy onnét csupán a vadászat kedveért hozattak volt Szászországba.
