Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-04-20 / 11. szám

175 Vegyesek. Téli vadászatok Barsban. — A szokottnál nagyobb s örökös kéreggel fedett hó múlt téli vadászatainkat megrontá, mert új hó ritkán esvén, az ezen olly szép sikerrel járó nyomozás ezúttal nem volt gyakorolható s a vad ki nem tartván, lövésre azt kapni ritkán lehetett. Ép ezen okoknál fogva, pár napot kivéve, az agarászat is meghiusúlt a lábmetszö kérgen. Egyedül a kopózás és a hajtó vadászatok sikerültek, csakhogy ez utóbbiak száma igen gyér volt, a megyének épen akkori rendezése foglalván el az érdekelteket. A téli vadászatokat e szerint mindenféle körülmény gátolá s kárpótláséi legalább jó szalonkaidényre számítánk, de e reményünk is megcsalt, mert a tavasz nyílása is szaggatott lévén, a szalonkahúzás is rendetlen volt s így vidékünkön szokottnál kevesebb került lövésre. — A Kárpát szélein is keveset fogtak törökben. A szalonkafogásra leginkább ugyanazok vállalkoznak megyénkben, kik e mesterséget a húros madarakkal is olly síkeresen űzik. Ősszel és télen át azonban e madarászat mindig jövedelmezőbb és bizonyosabb. — A foglyoknak tőrbeni fogása e télen a hosszasan tartó hó miatt nagyon meg volt könnyítve a föld népének s ez olly pusztítást is vitt végbe, hogy alig maradt magnak való. — Oszlány vidékéről értesülünk , hogy az utolsó februári havon Majthényi L. egy vadkant ejtett el, melly feltöretlenül 160 fontot nyomott. — A közelről történt jól irányzott lövés a vad bordáját zúzva, a kant azonnal megölé. Somlyay István. Baltaviadal két medvével. — 1860. őszének végén Zs. egykori honyédtiszttársam látogatott meg Túróczból. Podgyászát, mellyet legénye Miska hozott be utána, egy barna medvebunda fedte. Kérdésemre, hogy e bundát nem vették-e el az oroszok szürke paripájával együtt? később kandallótüznél a következő történetet beszélte el. — Túrócz megye Zs. falvának határában csőszünk 1859. telén az új havon egy csapat őzet nyomozott ki, mellyekre pár szomszéd vadászbarátommal kimentünk. — A kopókat Miska legényem vezérlete alatt két hajtóval előre küldöttük, mert ez teljesíti legpontosabban rendeléseimet — engedelmeskedni még 1849-ben tanúit meg. Miska a völgybe vonúlt le kópéival, én pedig vendégeimet állítám fel a legjobb állásokra s alig végezém e kötelességemet, midőn Sípos nevü kopóm rövid csaholása után két —- egymást hoszabb időközzel követő lövés dördült el a völgyben. Később értesültem, hogy a hajtók egyikétől vezetett Sípos egy odvas fa mellett megállván, erősen kezdett csaholni. — Legényem a dőlt fához közeiedék és ennek odvát rögtön medvetanyának ismerte fel vagy legalább gyanitá, mert egy hosszú fenyő suhangot vágva s ezt az odúba dugva, megkezdé a kémszemlét. — Ezt az odúban fészkelődés okozta zaj és tompa morgás követi s a háborgatott maczkó csakhamar kitolja bozontos pofáját. Miska se rest, czéloz, megnyomja a ravaszt, de rosz alvinczije mind a két csövön csütörtököt mond. Most nem maradt egyéb hátra, mint baltájához folyamodni, melly régi közmondás szerint : „nem mond csütörtököt." A medve már félig künn volt az odúból — még egy perez s az épen nem barátságos ölelkezés bekövetkezik : Miska azonban a medve fejére irányzott hatalmas vágással ennek a további előrehaladástól minden kedvét elvette. A vágás olly erős volt, hogy a balta a medve koponyájába ékült ; maczkó két előlábával megragadta a baltát, mellynek nyelét vi-