Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-04-20 / 11. szám

169 lyeik képletének számával egyenlő ; vagy az alatt legyen, egyenkint véve peclig azokat meghaladja. E példából láttuk, hogy Lunetta és Sabine arányai a mezőny ellen lennének : 17 : 13. — Tegyük fel most, hogy e két lovat nem vennék többe csak 17 : 15-be s egyenkint Lunetta ellen állana 18 : 12, Sabine ellen pedig 25 : 5; minélfogva ha Lunetta nyerne, az ki ellene fogadott vesztene 18-at, de nyerne 15-j-5—20 s így maradna nyereménye 2; ha pedig Sabine nyerne, akkor az ez ellenfogadó vesztene 25-öt s nyerne 15-j-12—27, mi szintén ad nyereményt 2-öt. Ha végre e két ló sem egyike se másika nem nyerne, vesztenénk 17-et; de nyernénk is 12~j-5=17, azaz veszteségünket a nyeremény kiegyenlítené. Kettős sőt hármas érvényű esélyekkel az angolok igen szeretnek foglalkozni s illy esetekben könnyű ugyan a követelhető esélyeket kiszámítani, de minthogy azok mindig növekednek, a valódiakat soha sem érhetjük el; minélfogva a fogadások ezen nemében az ellenfogadók mindig előnyben vannak. Hogy két lónak két külön versenyben felmerülő esélyeit megtudjuk, ezeket egymás között sokszoroznunk kell. így például, ha Agitation aránya az első császárdíjra volna 10—1, Gaspardé pedig a Károlyi-tétversenyre 4—1 s akarnók tudni, milly arányokkal kell fogadnunk ellenük, azaz, hogy sem az egyik, sem a másik a díjat megnem nyeri : akkor, mint mondók, az esélyek képletének törteit a következőmódon sorozzuk: — Agitation esélyeinek képlete V, (, Gaspardé V

5; tehát ,/

1]-f1/

5~

I/

55 s így 54, 1 ellen kell fogadni, hogy a nevezett két ló az illető díjakat einem, nyeri ; s minthogy sokan 30—1 sőt 40—1 arányba is elvállalják a fogadást : világos, hogy hasonló esetekben az előny egészen az ellenfogadó részére esik. IV. Nézzük már most, az üzleti fogadóknak (parieur de profession) rendszerét, melly a könyvvitelből és abból áll, hogy ők mindig valamennyi- s e mellett egyes ló ellen csak igen ritkán fogadnak. A könyvvitel semmi lóismeretet nem igényel, mert ez tisztán számítás és számolás dolga s bármelly váltóügyér könnyebben eligazodhatik benne a legjártasabb lókedvelőnél. Fődolog, hogy a könyvvivő minél több ló ellen fogadjon egyszerre s hogy így a nem nyertes lovakon nyert összeg meghaladja a nyertesen vesztett összeget annyiban, miszerint neki mindig tiszta nyereménye maradjon. Változhatlan szabály az is : hogy soha egy ló ellen nagyobb összzeget ne koczkáztasson, mint akármelly másik ellen s ezt mondják 100, 500 vagy 1000 font sterlingre menő könyv vitelének. Tegyük fel példáúl, hogy valaki az 1860 ki nemzeti díjra magán a verseny napján 5000 forintra szóló könyvet készített volna ;