Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861
1861-04-10 / 10. szám
154 magyar földre hozottak : Melior és Azela, mindkettőt még tavai tavaszszal vette Joy hg Liechtenstein Ferencz ő magassága számára ; Melior Angliában többször futott, egyszer nyert ; Azela pedig Bécsben vagy Pesten fog a gyepen először megjelenni. A németországiak ellenben Lanchestert és Gladiolust hozzák nagy dijainkra, mellyek az angol gyepeken dicséretesen voltak ismeretesek, (futásaik eredményét jövőre közlendjük.) Ezekkel keilend tehát az első Császárdijért s a Károlyi tétversenyben a mi lovainknak megküzdeniök s annál nagyobb lesz az elégtétel, ha egy sokat fáradott Agitation, Peeress, Compromise, egy honosított Thane, Lady of the Lake, vagy épen a hon nevelt Alix lesz a diadalmas az angol hősök ellenében. Ha pedig ez utóbbiak csakugyan érvényesitik Newmarket, Goodwood és Doncaster gyepein szerzett hírnevüket, akkor ama kettős vigasztalás marad fenn, hogy hiszen már úgy is sok egymásutáni év nem volt gyepünk idegen látgatóinalL kedvező s hogy máskor majd nekünk szolgálhat a most nekik kedvező esély, melly a jelenlegi agio-viszonyoknál fogva angol lovak hozatalát az észak-németeknél lehetővé, nálunk pedig lehetlenné tette. Egyébiránt mindenesetre nagyon érdekes versenyeket várhatunk, még pedig nem csak a két nagy dijért, hanem különösen a II. Császárdijért, a Nemzeti dijért s oly másodrendüekért is, mint a Pesti dij, a Hazaíi-dij, az Eszterházy-dij stb., hol sok egy vivású ló együtt futása a sikert alkalmasint többnyire a vég másodperczig kétségessé teendi. Epen most vesszük a bécsi két handicap terheinek kimérését s azt már a nevezésekhez mellékelve veszik olvasóink. — A tavaszi szalonkaidény rosz emléket hagyott maga után azon vadászainknál, kik a sport e nemét kiváló szenvedéllyel űzve, az idén korán beállni készülő tavasztól reméltek a múlt rosz évekért kárpótolást. Az előjelek valóban sok reményre jogositók is valának : martius elején már mutatkoztak az óhajtva várt vendégek, sőt Slavóniában és Baranya megyében már február 26-án és 27-én lőttek egy-egy előhirnököt ; de ezen őrszemeket csekély számú előőrs-csapat követte, a sereg zöme pedig nagyon szakadozottan s mint egy levelezőnk írja — sporadice vonúlt el. Egy ismerőnk e szalonkák kedvéért egész Bájáig ment le s — kettőt kapott; több barátunk, kik évenkint átlag 25—30-at szoktak lesen lekapni, az idén alig 10—12-re vitték fel. Atalános volt a panasz a hideg szeles estékre s a különben is gyéren szállongó erdei szalonkák alant repülése és gyors levágódása ellen. Nekünk a budai hegyek közt töltött néhány esti les szintén nem szolgált ugyan háládatos időtöltésül, más részt azonban tudakozódásainknak ama kedvező sikere lön, hogy leggyakorlottabb s legszenvendélyesebb vadászaink egyike (kiről elég legyen csupán annyit említenünk, hogy 23 év tavaszán és őszén át lőtt szalonkáinak száma a 900-at haladja meg) a szalonkalesen szerzett tapasztalatairól egy czikksorozatot igért lapjaink számára. — A sárkány bocsátást (Kite-flying) Angliában a vadpusztítás egy alacsony eszköze gyanánt kezdik használni. Az orvmadárhoz többé kevesbé hasonlóvá készített papiros sárkány röptén t. i. úgy elbámúlnak és megrettennek — az ezt héjának vagy ölyünek néző foglyok és grouse-ok, hogy összebújva tíz lépésre is bevárják a — vadászt? nem, a gyáva koczapuskát vagy orlövészt , ki ügyetlensége miatt nem •