Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-04-10 / 10. szám

152 Az illető költségek a magyar erdőbirtokosok bőkezű adakozásaiból lettek volna fedezendők és — hinc illae lacrymae — az erdészeti magyar irodalmat illetőleg! Miután azonban az egylet szivéhez kapva és eddigi hat évi működéseire visszatekintve , semmikép sem ringathatta magát azon megnyugtató hitben, hogy a magyar erdőbirtokosok föltétlen bizalmát kiérdemelte légyen, arról is gondoskodott, hogy azok, ha önkényt nem akarnák saját érdekeiket felismerni, szelíd atyai kényszer által boldogittassanak ; miért is a fentemlített kérvényben oda nyilatkozott, hogy jó volna a magyar erdőbirtokosokat az erdőkre való új adó kivetése utján azon tőkék lefizetésére szorítani, mellyekkel az egylet német tanodákat alapítana, hogy azokban magyar erdészek képeztessenek. — Ezen roppant erőmegfeszítés után, melylyet az egylet az erdészeti magyar irodalom ügyében a fentirt módon kifejtett, kimerülten hanyatlott vissza babérjaira, és dicsőségről, meg a nemzet hálájáról édesen álmodozván, csendesen aludt egész a múlt év december haváig. Az őt bűbájosán körül lengő álomképek közé azonban elég kellemetlenül oda vegyült october 20-ka is, és az egylet megemlékezvén a mélyen tisztelt b. Eötvös József Karthausi-jában az apa által fiának adott ama tanácsáról : „Józan ember soha az első három napban forradalmat el nem fogad ; az első három hónap után ellene nem áll" ; csakugyan az october 20-ika utáni harmadik hónapban ama felszólítást bocsájtotta közre az erdészeti magyar irodalom ügyében , mellyet már e czikkek elsejében valék szerencsés bemutatni. E tekintetben még csak az a mondandóm, hogy azóta az erdészegylet ismét régi álomkórjába eshetett, miután további működésének legcsekélyebb életjelét sem adta. Kérdem már most, remélhetjük-e, hogy ezen egylet, mellyet nagyrészt idegenek alapítottak ; mellynek ügyvitele most is idegenekre van bizva ; melly ugyan becsületes és dicséretes czélokat tűzött ki magának , — de melly soha sem ismerte komoly feladatának az erdészeti magyar irodalom és a magyar erdészet megalkotását, melly ha 10 évi működésének ideje alatt egyszer másszor meg ís emlékezett a magyar nemzetiség erdészeti érdekeiről, ezt csak azért tette, hogy a magyar hiszékenységét saját czéljaira kizsákmányolhassa ; remélhetjük e mondom, hogy ezen egylet a magyar erdészet megalkotásában összpontosuló forró óhajainknak meg fog felelni vagy nem? En részemről azt tartom, hogy az illy remény csak új időveszteséggel fizetne ; hogy a csalódások ideje lejárt, s hogy kijózanodva, komolyan kell gondolkoznunk azon eszközökről, mellyek erélyesen felhasználva, ezen egylet gyámolítása nélkül is czélhoz vezetendnek. Végül meg kell még említenem, hogy régen bántja lelkemet azon gondolat, miszerint a magyar erdészet fejlődése majdani német történetének első lapját a következő értelmű szavak fogják betölteni. — „A magyar erdészeti irodalom, keletkezését néhány jó szivü idegennek köszöni, kik a saját szakbeli képzésök érdekében német erdész egylet alakítottak, annak minden ügyeit 10 évig németül vitték, később azonban megkönyörülve az ügyefogyott magyarokon, kik közt arra való ember eddig nem találkozott, példátlan önfeláldozással a magyar erdészeti irodalmat is megalapították ; •