Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-03-20 / 8. szám

123 könyv ellenében fel kell, bogy lépjünk, szükséges kimondanunk, mit tartunk az erdészeti tanügyre nézve első teendőnek. — Felsőbb erdészeti-tanodát akarunk-e, vagy egy vagy több erdészetí-altanodát elébb felállítani.—Más szavakkal, kivánjuk-e hogy legelőször is olly képzettségű erdészekkel birjon az ország, kik nagyobb erdei gazdaságok okszerű rendezésével és vezetésével volnának megbízhatók , vagy pedig csak annyi képzettségű erdészekkel is beérjük-e, kik apró erdőségek gazdaságának a millyen ollyan önálló vezetésére , vagy nagyobb gazdaságoknál a vezető szellem rendeleteinek megértésére és teljesítésére elég képességgel bírjanak. A második eset természetes következménye az volna, hogy mint a kincstárnál úgy magánosoknál is az erdei gazdaság vezetését még sok ideig idegenek vagy legalább idegen nyelven eszközölnék. Az én hitem az, hogy magyar erdészet teremtésére nézve legsürgetősb s odázhatlan feladatunk egy felsőbb erdészeti tanodának felállításában áll, és e hitem mellett a következő érveket hozom fel : 1. A felsőbb erdészeti tanoda egyszersmind a felállítandó alsóbb tanodák számára szükséges tanerőknek volna iskolája, valamint a magyar erdészeti irodalom terjedésének központja is. 2. A nemzethez méltóbbnak tartom, ha első törekvése oda megy , hogy az erdészeti ügyek vezetését mielőbb saját fiaira bizhassa ; inkább az alárendelt állomásokon tűrjön meg ideiglenesen, a míg a szükség vastörvénye máskép nem engedi, idegeneket is. 3. Az erdészeti ügyvitel mindaddig nem lehet magyarrá, a még az illető igazgatóságok vagy igazgató egyének nem fognak szakukban magyar képzettséggel birni. Mert ha fel is tesszük, hogy az illetők közül lesz egy kettő ollyan is, a ki az előtte idegen nyelvet megtanulja annyira, hogy alárendeltjének hivatalos magyar jelentéseit megérthesse, azok hivataloskodását ellenőrizhesse vagy a rendeleteket magyar betűkkel aláírhassa, a min sok magyar roppantul feltudott volna lelkesülni — húsz év előtt; úgy más részről az is igaz, hogy a főtiszt a maga körébe vágó és gyakran az összes erdészeti tudományokra alapított dolgozatokat, még ha születésére nézve magyar volna is, sem foghatná anyai nyelvén elkészíthetni, a mig az e czélra elkerülhetlen. szükségű magyar felsőbb szaknyelvvel nem birandunk. — Ezen nyelv kiképezhetésére és elsajátítására nézve pedig a felsőbb erdészeti tanodának megalkotása nélkülözhetlen feltétel. 4. Ha tehát előbb állítanánk fel alsóbb erdészeti tanodákat és csak későbben felsőbbet is, úgy meglehet, hogy képezhetendünk olly alárendelt állású magyar erdészeket, a kik szakbeli hatáskörükben képesek lennének saját nyelvükön is beszélni, de az erdészet maga honunkon belül is mindaddig német fog maradni, míg fiainknak nem nyújtjuk a lehetőséget, magokat igazgató, magasabb tudományú és műveltségű magyar erdészekké képezhetni. De tegyük fel, hogy az épen elősorolt okok nem eléggé győzők, hogy azokat fel sem hoztuk, és térjünk át a kérdés legközvetlenebb gyakorlati oldalára. Az az fejtegessük, hogy a fenálló viszonyok közt lehetséges-e átalában alsóbb vagy felsőbb magyar erdészeti tanodákat alapitnunk s ha igen, a kettő közül mellyiknek tüsténti vagy mielébbi megalkotása ellenébe gördülnek nagyobb nehézségek.