Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-01-30 / 3. szám

36 s A magammal hozott fegyverek következők valának: két kedvencz ikercsöi vem , mellyekből harmincz éve lövök; szintén kedvencz s hasonló korú egyes vont;) csövem, mindkettő John Manton müve; továbbá egy fényes kiállítású kettős csőI egy kettős vont cső hegyes golyóra Mr Papétól; egy nagy öblű s különösen a böc lény vadászatra Prince által mondva csinált karabin; egy Collinskészítette hatalma/ kettős vontcső, egy revolver, egy gyönyörű keletindiai handzsár, e két utóbbi ba rátáim kölcsöne. El valék tehát látva mindennemű fegyverrel, mire vadászat- vag;: veszélyközben szükségem lehetne. Itt kell még megemlítenem egy tökéletes csap/ panó vadászkést is, mellyben a vágó pengén kivül tömérdek hasznos eszköz rejlet Tengeri utamnak szép idő kedvezett, csupán két vagy három éjjel fújt frii szellő, melly meglehetős hullámokat vert s az utasok függágyait jól meglóbált Szerencsémre, bár néha furcsán éreztem magamat, soha sem ér utói a tengeri be tegség s most is érzékeim háborítlan birtokában mindenre figyelhettem, olvash tani, sőt írtam is, és sokat társalogtam — világos időközeikben — azokkal, ki' nek hónába érkezni olly élénken ohajték ; olly élénken mondom, mert az utas ke; délyére mi sem hat olly nyommasztólag, mint az egyhangú változatlan hajóbörtöni Az egyesült államokból a hajón levő minden utas ismeretségemre látszott vágyni barátságos kezet nyújtott elém. „

Yes sir!" önkénytelenül e két szóval bizonyítoi iménti állításom; mert amerikai rokonaink e két szót minduntalan, ha nincs is m bizonyítani, számtalanszor ismételve használják. Aiig volt köztük egy, ki sziv» lyesen ne hívott v-olna meg házához, mondván: „Nem tévesztheti el lakásoma nevem nagy betűkkel ott van a kapu fölött. Yes sir!" Ebeim nagy érdeküek voltak a hajón s többen kértek, hozatnám őket szó. időben a födelzetre, de én ezt nem tettem, mert ha a szellő egy nő kesztyűjét vag kendőjét a tengerbe lebbenti, Brutus okvetleu utána ugrik ; Druid pedig kissé VÍ; idegenek közt. A tengerészeknek is nagy kedvenczei voltak ebeim s ezeknek túlbü zását nem volt mód meggátolni, mert minden ficzkó vetett nekik falatot s ez ésa mozgáshiány kivette őket a conditióból. Valamennyi tengerbeteg lön s az lettu hajó tehene is, mi legalább kutyáim mentségeid szolgált. Miattuk csak egy all lommal volt okom boszankodásra; egyszer t. i. valamennyinek dühös ugatását mellyböl Brutus és Druid hangja kivált — hallám a födelzetröl. Tudtam, hogy szc gám György tengeri bajban szenved s így gondom volt a reá bizottakra, miért is rekeszekhez menve, egy öreges urat találtam ott, ki kedvenczeimet bottal piszkál s tehetlen dühükkel mulatta magát. „Ho sir ! kiálték rá, váratlanúl toppanván hí mögé — nem véli kissé veszélyes mulatságnak kutyáim ingerlését, holott a m$| tenger olly közel van?" —Pirúlva s szótlanúl vonúlt odább s ezentúl alig láttam» Amerika fiaival megismerkedvén, csakhamar azt tauúltam, hogy valótla mondani még nem hazudság. Azt mondani egy amerikainak, hogy „hazud", an| mint revolvert vagy kést rántatni véle ; de szép móddal tudtára adui, hogy „kis eltalálta vetni a sulykot," épen nem megbántás. „Lő ön vontcsővel ? kérdé tőle egyikük. „Lövök," felelém. „S jó lövőnek tartja ön magát?" folytatá. „Megleheti nek," mondám. „Nem hiszem, hogy megállhatna ön a mi kentuckyi lövészeink m-i lett!" jegyzé meg ő. „Olly jól lőnek?" kérdém. „Csak igy, yes sir! mutató. -