Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-04-30 / 12. szám

184 a vizslatanitásnak fő alapjáúl szükséges, például: „Hereinda" vagy „Marsch": tehát hiszi, hogy tud vizslát tanítani. Atalában a mosta ni vizslászathoz e két műszó elégséges is. Milly egyszerű s mégis mennyi kiszámítást rejt a vadászat kivitelében e két kifejezés. Vasárnapi vadászaink igényeinek e két szó teljesen megfelelő. A „Hereinda" kutyáját (kérem vizslának nem is nevezhetem) féken (?) tartja oldala mellett (?), a „Marsch" pedig minden busásan véghez vitt rosz viselet (?) irányában a legérzékenyebb kifejezések egyike; mert e szó , a mellett hogy végig korczolnak rajta, még a konyhátóli végbúcsút is magában foglalja. Elszaporodtak különösen a leghűségesebb s legjobb szaglással biró cseh vizslafajok s e körülmény a vizslászokra na:y elői^ és nyereség, mert magukkal hoz ták azon eredeti tiszta fajt, mellyet mi igen ritkán s akkor is csak drága pénzen voltunk képesek megszerezni. Igy a már régebben honosult tiszta angol faj, párosítva a csehvel, amaz tüzet, s kitartást, emez szaglást és alárendelést eredményezett, már pedig e két kellék a vizslában legkívánatosabb. Igaz, sok ember mindezekre keveset tart,nemgondol azzal : vizslája birja-e aszóba- s mezei gyakorlatot, van e orra s szóra tartása (appel), húz-e (avance), kitartó-e, keresztbe vagy lioszszába nyomra vagy szagra keres-e? sat. csak hogy vizslája szőre sima legyen, csak vendégei előtt a falat kenyeret orráról a „brr" szóra bekapja, csak tudja „wie schlaft der Hund." A többi kellék mondom terra incognita ezen úgynevezett koczavadászok előtt. Hej pedig kinek valaha jó vizslája volt, vagy legalább illyennel vadászott, csak az képes felfogni , mi kincs a jó vizsla!! Hajdanta igaz kevesebb volt a vizslatartó vadász, de hol vizsla volt, arról bátran fellehetett tenni, hogy az hanem kitűnő is, de minden esetre középszerű jóságú, míg most épen megfordítva áll az arány. Ha például a felső Zemplén, Abaúj, Ungmegyéket vesszük : hajdan kevés volt itt a vizsla, de a mi volt, le is lehetett bátran azok előtt a kalapot venni, valamint gazdáik is értették a vizslászat minden részletességét is. Hogy mostanában a valódi vízslászok száma megkevesbedett, holott a fajok tokéletesebbek, okát főleg abban kell keresni, hogy megszűntek az ügyes s áldozatképes vizslatanító mesterek, gazdák, tulajdonosok; elősegítette a vizslászatróli lemondást az újonnan felmerült vadászgyakorlat. S így sok vadász beéri, ha vizslája a természetre bizva áll. Sőt, hogy úgy mondjam a vadászat neme is divat alá esvén, főbbjeink —kiknek'volt módjuk ügyes vizslatanítókat tarthatni — most már inkább a kopászattal vannak elfoglalva : melly körülmény által háttérbe van a vizslászat szorítva. A lővadászat is más térre ment át a legközelebbi évek óta; most a zerge és a fáczán játsza a főszerepet, hol a vizsla szükségtelen, miután többnyire hajtókkal történik az utolsó nemű vadászat is. Miután pedig a vizslászat múltját s jelenét tűztem ki czikkem tárgyaúl, lássuk összehasonlítva a gyakorlati élet néhány kirándulását és vadászjellemét, az eredményeket és a vizslatulajdonokat. Öt hosszú év után fegyverengedélyemet végre megnyervén, egész erejével