Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860
1860-02-30 / 6. szám
94 nyokat megszűnteié s földeit csak nagyon is csekély, az értéknek alig '/ I 0-ét felérő kárpótlásért — mellyet azonban a reá eső adórészletben maga is törleszteni segít — a parasztnak majdnem odajándékozá: annak egyebet nem engedett át , mint a robotot, dézmát s a föld terményeinek Vs-ével a földet magát; mert a vadászat kétségbevonhatlan úrjogi (regalis) birtoka maradt a tulajdonosnak , (lett légyen ez uralkodó vagy nemes , közbirtok vagy szabad királyi város sat.) mellyet ő, ha akarná, mai napig is olly zavartalanul gyakorolhatna mint az előtt; minthogy még ott is , hol azóta tagosztályok történtek, másnemű változás nem esett mint legfelebb az : hogy a földbirtokosok tulajdon vadastereik megóvását sokkal több szigorral gyakorolják mint bármelly más , birtokukkal együtt járó jogaikat. Minthogy tehát az úrbéri ügyet illetőleg az úgy áll mint itt elmondok, más részt pedig az alsóbb nemességre nézve az által, hogy az szintén alá van vetve a katonakötelezettségnek , a fél határoni vadászat átengedésének okát a kormány maga tettleg megszűnteié : meg nem fogható , miért ne tarthatna jogot a földesúr , vagy közbirtokos a vadászatnak egész területéni kizárólagos eltilthatására; és pedig uradalmakban miért ne lehetne a vadászatjog a földesúré, közbirtokokban az egyes tulajdonosoké, szabad királyi városokban a polgárságé és kerületekben azok birtokosaié V miből azután tökéletesen kiviláglik : hogy ép olly szükségtelen , mint a birtokjoggal megnemegyező volna , az eddigi szabad vadászterületeket vadászkerületekké átalakítani , vagy azokba felosztani; s a vadászjogot törvényes árverés utján , vagy pedig 10 frtért váltható jegyek kiosztása által ollyanokra ruházni, kik nem birtokosok. A vadászat a földbirtok adományozásával összefüggő úrijog (regale), melly mindig a mindenhai birtokosra megy át; s mivel semmi módon sem gondolhatnék : hogy a magas kormány, megerősített jogok erőszakos megsértését s a tulajdounak illy nyilt megtagadását valaha helybenhagyni és szentesíteni képes lenne , sohasem fogunk beegyezni abba : hogy a szabad vadászterület , mellynek szükségességet a kormány az által, hogy a nemességet a katonakötelességnek alája veté , maga megszüntette — másnak, mint birtokosának jogába essék, valamint abba sem, bogy a paraszt, ki soha sem volt védke'pes s igy vadászjoggal sein birt, birtoklatába jusson e jognak , vagy bármelly más úrjognak , melly neki az emiitett tervezetben , minden korszellemi irány ellenére , sehogy sem tulajdoníttatik. Ha azonban a szabad vadászterület , mint tilos vadásztér , ismét eredeti birtokosára háromlik s a volt jobbágynak nem leend többé vadászatjoga ; akkor mind a vadászkerületekbe felosztásnak, mind pedig annak oka megszűnik, hogy a szolgabirák vadászjegyeket osszanak ki, vagy árveréseket hirdessenek s eszközöljenek. Ha pedig a tulajdonos saját vadászterületén a vadászatot haszonbérbe adni szándékozik : igen jól megteendi ő ezt maga s képes leend minden idegen segély közreműködése nélkül úrjogát mint saját elismert birtokát értékesítni. Szerény nézetünk szerint tehát, jogos ok épense'ggel nincs arra : hogy miért ne folynék kinek-kinek tulajdon zsebébe a saját földén beszedett haszonbér , vagy vadászjegyekért járó díj, s miért jutna az ismét mint közvetett adó , az állam pénztárába ? mi csakugyan ugy történnék , ha a fennemlitett pénznyereség bármelly erdésziskola, vagy más nemű tanintézet fenntartására, vagy úgynevezett országos alaptőke gyanánt kezeltetnék ; melly kiadásokat minden jól rendezett államgazdászatbau , tehát Ausztriában is , az adóból szokás fedezni. Ezen előzményekből könnyen felállítható az alap , mellyre a vadásztörvények tervezete volna támasztandó ; de ezen tervezéstől tartózkodni foguuk, mert azon nézetben vagyunk : hogy illy fontos kéx-désbeni előrajz nem lehet egyesek véleményének tárgya. Hogy azonban megrögzött sötétenczséggel ne legyünk vádolhatók, végül még a t. erdészegyletnek ezen tételét: „Jelen (modern) állapota a jogéletnek" vesszük fel s nem alaptalanul véljük állíthatónak: hogy e tétel nem egyéb, mint a demokratiai elv kifolyása , melly elv egész a végtelenségig rugalmas és nyújtható körvonalaival lehetővé teszi azt, hogy mindent, még talán az álladalmak végromlását is ,mint „jogszerü"-t ezen nyulékony zsákba tömjünk. Azon meggyőződést sem osztjuk azonban: hogy a jogélet állása, kivált midőn ez az „e n y i m és tied" közötti különbségre vonatkozik , semmi kor- vagy divatszerü változást nem szenved ; s nem találunk indokot ahlioz : hogy valami, mit egészen jogszerüleg bírunk , rögtön a másokévá legyen , a nélkül, hogy mi ebbe önszántunkból beegyeztünk volna.
