Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-01-10 / 1. szám

6 lás dallamaiban gyönyörködik. Ily hangulatban indultunk el f. hó 4-kén 11 óra után a rákosi csárdától a kisebb kopófalkával, számra ugyan kevesen, mindössze is csak hatan, de annál erősebb vadászszenvedélylyel. Többnyire mind a csákói egylet tagjai lévén, kettős érdekkel birt reánk nézve ugyanazon falkát, melyet az alföldön annyiszor láttunk remekül működni, itt az annyira különböző helyi viszonyok közt munkában látni s megvallom, részemről kissé aggódtam, hogy a talaj homokos minősége, mellyen a szimat mindig gyöngébb szokott lenni, úgy a buczkás, dombos és mocsáros völgyekkel átszelt változatos vidék, nem kevéssé fogja koczkáztatni falkáink jó hírnevét. De csakhamar meggyőződtünk az ellenkezőről, mert kopóink félórai keresés után az ugrasztott első nyulat gyönyörű működéssel fogták el. A nyúl a czinkotai allodiális szántóföldeken kelt s kétszeri nagy kanyarulattal a czinkotai erdöültetvényeken és a r.-keresztúri szőlőkön át a czinkotai völgybe s innen ismét az erdőbe és a szőlőkbe tért vissza, szóval minden, egy nyúltól csak kitelhető cselvetéseket felhasznált, az öt időnkint teli hanggal tiző falka kijátszására, melly azonban, daczára a délnyugatról erősen fúvó s a szimatot el-ellebbentő szélnek, egy óránál tovább tartott remek hajtás után a keresztúri szellőkben hallalihoz jutott s igy az itteni vidékre is alkalmas voltát fényesen bebizonyitá. Örömünk ezen annál nagyobb volt, mert a csákói egyhangú rónához szokottak lévén, az itteni vadásztér változatossága a lovaglásnak is új ingert adott s megkettőzé az élvezetet. A talaj mélysége sem hagyott kivánni valót az ezt kedvelöknek — s bár a hajtás nem volt fölötte sebes, mégis észszerüleg kellett vezetni a lovat, hogy ki ne fogyjon belőle a „no még;

u — szóval annyira meg valánk elégedve e nap eredményével, hogy második nyulat nem is keresve, lovaink fejét hazafelé fordítók, ama szép reménytől éltetve, hogy e falkának a Rákoson első hajtása ily szerencsésen sikerülvén, jó előzményül szolgáland annak további sikeres működésére s hogy ennek folytán a vadászat e neme iránti részvét és hajlam fővárosunk fiatalságában is annyira fog ébredni és terjeszkedni, hogy jövő évre egy ujan alakulandó részvényes társaság saját rókakopófalkájával haszuálandja fel a magyar főváros gyönyörű vadászvidékét. Minek teljesülését kétségkivül minden valódi sportsman élénken óhajtja. Január 5-kén találkozás ismét a rákosi csárdában ; gyönyörű idő ; igen mély talaj ; vadászok ismét hatan. Ma a csákói nagyobb falka működött; a vadászat tere többnyire a b. Sina- és gr. Károlyi-féle sz.-mihályi puszták; a szimat megfogbatlanúl gyönge és rosz. Az első nyúl mintegy 25 perczig tartott igen sebes futamot szerzett, mely közben négy szép árokugrás fordult elő — de aztán egy sertésnyáj között futván el, szimata végkép elveszett s hajtásával végkép fel kelle hagyni. A második és harmadik nyúl a szimat elgyengülése miatt már siker nélkül lön hajtva. E szerint a mai nap fogási eredmény nélkül múlt el ugyan, de azért még is kivált az első futam élvezete által — kielégitve tértünk haza. Gr. A. D.