Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-02-30 / 6. szám

82 ez idén a hókéregbe betörnie saz ólmos és zúzos sűrűség közt kínlódnia; látta, hogy könnyen haladhat a hajtásban s biztosan kihajtandja a vadat a vadászokra. Körül lön véve szokott pontossággal az első hajtás s ekkor mindenikünk újra örült annak, hogy a vadat is fogja láthatni mint jö a puskásokra s azt is, hogy fogadandják azt a puskások, mert mindnyájan az erdő széléni tisztáson állottunk, egymást és az egész hajtást látva. Megzendül a hajtók zaja, mellynek első hangja mindenkit fegyveréhez szólit s bizonyos lázas várakozást kelt és bizonyos feszültséget és ingert önt az egykedvtiek lelkébe is. A lárma közeledik, megszólalnak a pistolylövések, mellyek ezen szálas bikkes erdőben olly szép hosszan elnyúló folytonos viszhangot adnak. A várt vadak közt legelső egy nagy kan, melly egyenest egy vadásztársunkra jö, ki különben igen gyakorlott lövész és több zergét is lőtt már életében ; cz elsüti reá mindkét fegyverét s még többen is lőttünk reá messzebbről, de a vad úgy hiszem legjobban ijedt meg az egyik szomszéd lövésztől, ki reá csak két csattantyút sütött; mert azt hitte a kan , hogy a kanász cserditett reá s minden lövés daczára a vélt cserdítés után tova fut. A sógor, kire tulajdonkép kijött, tudván biztosan, hogy több lövésével is találta, túlhevében s a helyett hogy kilőtt fegyvereit töltené, utána fut hogy lássa nem rogy-e össze s a veszélyre, melly érheté, nem is gondol; a kant azonban néhány száz lépésre elfutni látván, midőn helyére visszajő, ezt már nem találja üresen, — egy nagy vaddisznó feküdt azon, mellyet szomszédja V. T. épen oda teritett le, mert mig ö a kan után futott, addig 5 darab vén kocza jött a kan nyomán , mellyek közül egyet a nem kis távolság daczára az említett szomszéd lőtt le s ha másik csöve elsül, egy másikat is leterít; a többire pedig a másik szomszéd ismét reá cserditett s igy a kan után kergette. Mig azonban a sógor az elesett vad felett elméikedék, jött sereghajtóid ismét egy nagy kap , melly már elébb több lövést vitt el s igen festett; ez elöl elébb egy bokor mögé hajlott le s csak miután azt a már kétszer említett szomszéd ismét két cserditéssel elkergette s porát talán az abból kifogyott szomszédjának gazdálkodta meg , emelkedett fel s nézett utána. Ekkor szomszédja azon kérdésére , miért nem lőtt már legalább ezen utolsó kanra, azt felelte, hogy nincs lőpora, mert az szarujából kiszóródott, és szomszédainak nem akart e végett alkalmatlankodni; pedig ha ez igy nem történik, legalább négy darabot lőhetett volna egy maga s ha az 5 disznót szétriasztja, a szomszéd puskások többet is ejthetének el. Siettünk azután azon hajtást tenni meg, mellybe minden megsebzett és épen maradt vadaink bementek s mellyről különben is jelenték a nyomozók, hogy abban két új darab van nyomozva. Körülállottuk azt feszült figyelemmel és várakozással s a két megsebzett kan után egy-egy erdészt küldénk, kik a hajtók előtt kis távolságban a sebvér nyomán haladtak. Az egyik kant csakhamar utóiérték az erdész és a hajtók, ez utóbbiak a még élő roppant állatra olly bátor pajzánsággal rontottak , hogy az erdész alig birta őket tőle eltávolítani; ütötték a vadat s ez viszont már menni nembirván, két hozzá közeljött hajtót fejével pár ölnyire laptakint lökött el magától, míg végre az erdész megadta neki a még szükséges utolsó, a pajzánkodó hajtóknak pedig a hátulsó kenetet.