Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-02-20 / 5. szám

73 völgyön végig. Imitt-amott belátni egész Háromszékig, a másik oldalon pedig a „hét falu"-nak csillogó tornyocskái nyúlnak fel: mint egyes aranyzománczos virágok a nagy hólepedön. Hosszufalu , Tatrang , Tiirkerecz, Zajzon s meg más három helység együttvéve viseli a ,,hét falu" nevet., mellyek igen közel esnek egymáshoz s mellyeket az eredetük kutatása miatt olly sok vitát okozott csángó magyarok laküak. E csángók, mint őket a köznép egyszerűen nevezni szokta, igen tiszta, de kissé ének módon vontatott magyarnyelvet beszélnek; lakaikra s öltözetükre nézve és sok másban az oláhok szokásait sajátiták el. Erdélyen kivül még Bukovinában, Moldva- és Oláhországban is számosan vannak s nevezetes és figyelemre méltó körülmény : hogy eredeti magyar nyelvüket az idegen elemek közepette is olly tisztán megtarták ; beszédjükben oláh szót csak elvétve használnak; sőt előttünk eddig ismeretlen öseredetü magyar szókkal is élnek, mellyeket semmi szónyomozási módon más nyelvből származtatni nem lehet. Ha az ember Feketehalom felől jő Brassóba, jobbról magas hegyek vonulnak el, mellyeknek aljában a szorgalmas szászoknak néhány faluja fekszik, balról pedig csak messziről látszanak a Földvár, Hermány és Prázsma mögötti hegyek, melylyekMarosszék és Háromszék valamint Moldva felé mindig fokozatosan emelkednek. Az oláh határ felé elnyúló hegyek között fekszik Brassó; s mintha valami roppant erő szorította volna oda e nagy várost, úgy nyúlik elegy regényesszlikvölgyben, minden oldalról nagy hegyektől körülfogva annyira, hogy Feketehalomról jővén az ember, csak a sz. Bertalan templomát látja s a város maga csak akkor nyílik meg szemei előtt, midőn az útnak hirtelen kanyarodásával az első házat eléri. Ezen első ház mellett alkonyatkor elhajtatván, nem sokára szerény lakom négy fala közt merengtem e néhány vadásznap kellemes emlékein. Petheö Dénes. Szabolcsi agarászat. A mondatot : „addig verd a vasat mig meleg", szemünk előtt tartván, nehogy a lángrakapott agarászszenvedély újra elhamvadjon : január 26-kán Nyíregyházára lőn a találkozó kitűzve. E nap délutánján vidékünk minden sportkedvelője szóttartva jelent meg a kitűzött helyen; a számos fogat es hátas ló érkezése nem kis élénkséget adott az egésznek s hogy vidékünk tisztelt hölgyei és érdekelve legyenek , a mondott nap estéjére tánczot rendezénk , mellynek leírása azonban e lap rovataiba nem tartozván, arról csak annyit, hogy azt mind végig magyar szellem és derült kedv lengette át. 27-kén reggel 35 lovas és több fogat indúlt az agarásztérre ; a talaj lapos tarló, az idő fagyos volt; a fagy az mbau a lovat kellőleg nem bírta meg , úgy hogy futás alkalmával lovainknak minden erejükre szükségük volt. Kíváncsiságunkat főkép b. W. J-nek Angliából épen akkor érkezett agara vette igénybe. Futásra négy pár agár lőn bejelentve s a sorshúzás még megelőző nap megtörténvén, az első pár agár lebocsátásával meg lőn kezdve agarászatunk. A negyedórái keresés után kelt nyúlat az első pár agar hajtani kezdte, de ez érés nélkül menekült s így mind a két agár elejtetett. Gyepvezérünket a hires veterán E. M. agarászbarátunkat e futás után többen felszólítok , mennénk homokos helyre; — ő azonban kis fakóját némán újra a lapos talajnak fordítván , az ujonau le-