Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-12-30 / 36. szám

581 sátrak lakói, vagyis az előkelőbbek lóháton jelennek meg, mig az alsóbb osztály­beliek hajtókái szolgálnak, kik azután botokkal s dorongokkal a bokrokat és fá­kat verdesik. Néha agarák, vagy kabyl ebek is kisérik őket s vezetik a vadkan vaczkára. Az embérek kiáltozása s az ebek ugatása felriasztja a kant, miié ti csodálkozva a szokatlan zsibajon, lomhán megrázza magát s megindul. — Eleinte haboz, de csakhamar minden oldalról megtámadtatván , utat tör magának. — A lovasok nemesvérü lovaik hátán bevárják őt; azután forgolódnak körülte, inger­lik vagy hevesen rohannak neki, s midőn már csak néhány lépésnyire vannak a hirtelen megálló s lovast és lovát széttépni készülő fenevadtól: gyorsan és ügye­sen ismét visszafordulnak s gyönyörködnek dühében. Előbb meg nem ölik, csak midőn a vadvalamellyszomszéd erdőhöz ér sattól kell tartaniok, hogy megmenekül Ha már ki van végezve, hallali helyett széthangzó kiáltásokat hallatnak: azután feltörik s beleit zamatos füvekkel helyettesítik, mi e forró égalj ban a rothadás gátlására szükséges elővigyázat. Mielőtt még a francziák Algériában megtelepedtek, az arabok, ha valamelly vadászaton vadkant ejtettek el, azt közönségesen azon helyen szokták volt hagy­ni, hol elesett, mellyröl azután éjjel a sakálok és hiénák olly jól gondoskodtak, hogy reggelre még csak nyoma se maradt. Jelenleg azonban a bennszülött vadá­szok sem hagyják többé elejtett vadkanukat e falánk ragadozóknak zsákmányul, hanem — bár az irtózatnak látható jeleivel — a vérében heverő állatot valamelly öszvér vagy vén ló hátán a városba szállítják, hol azt az európaiak megveszik, kik e módon cyakran 20 franknyi csekély összegért 250 kilogramm súlyú vadkan birtokába jutnak. Vevő és adó egyiránt meg vannak elégedve ez alkuval, az utóbbiak azonban nem csak teherhordó állataik nyergeit mossák meg gondosau , de maguk is ipar­kodnak ismételt mosakodások által kitisztálkodni, mert e vastag börü állat iránti gyülöletük olly nagy: hogy az haragjukban is gyakran kitör s „d i n a 1 u f"-nak (disznóevönek) csúfolják mind azokat, kik az övékétől különböző vallást kö­vetnek. Ok nem eszik ez állat búsát, sőt még ennek vagy a fajához tartozó egyéb állatoknak zsírjával készült étkekkel sem élnek. — Csupán a pénzt fogadják el a vadkan hasznából, mi előttük nem tartozik a tisztátalan tárgyak közé. A legélénkebb vadkan vadászatok azok, mellyeket abureau arabé főnö­kei , ezen tisztek , kik a népre nagy befolyással btrnak , gyakorta szoktak ren­dezni. — Illyenkor ők biztosak a felől, hogy zúgolódás nélkül engedelmeskedik nekik mindenki, mert a bennszülött örvend annak, ha szabadon „beszélhet a lőpor." A kódja (arab titkár) a leendő vadászatról már a megelőző napon tudó­sítja a seik-eket, ezek pedig szintén alattvalóikat. Az arabokra nézve ez való­ságos ünnep; ki puskával bir felfegyverkezik s tudja valamennyi, hogy most majd a lövések durranhatnak , a nélkül, hogy ez a vidéken gyanút ébresztene. A bureau főnöke, a khielasok vagyis kék spahik és a veres spahik, vagyis rendes katonák kíséretében megérkezvén, a seik eléje megy, kezéttisz-

Next

/
Thumbnails
Contents