Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-12-20 / 35. szám

563 még sem szaladhatott fel, hogy golyóm utói ne érje. Fölülem ép egy kö gördült le, mire felnézve — ott láttam a zergét, a mint egy henyefenyőbokorhoz érve pillanatra megállott s riadt éles füttyentéséi hallatá. Épen midőn fordulna, hogy egy ugrással a bokorban teremve szemem elől örökre eltűnjék: felküldém hozzá golyómat. A füst eloszoltával semmi sem volt látható. „Na ezt szentül hibázta!" kiáltá a hozzám rohanó Ragg s oily mozdulatokat követettel, mintha elébb karjait eldobálni akarná, aztán bőréből kiugrani készülne. Sokkal gyorsabban czéloztam, mintsem biztos lehettem volna lövésem sikeréről s meglehet hogy kissé csüggetegnek látszottam De hát az Isten szerelméért nem látta, mikor ott a szirt mögött állt ? óh ! óh! olly közel állt, hogy akár kővel is leüthette volna !" „Hisz én is a szirt mögött valék Ragg s azért nem láthatám !' „Oh Jézus! Jézus !" siránkozott a vadász s ide oda csóválta fejét. Erre egy zergének — felülről a henyefenyők közül lebangzó éles füttyentése volt a felelet. „Lám, lám, ott megy — na hiszen annak egyetlen szőrszála sem fáj!" „De hát ne menjünk a löhelyre ? Én azt hiszem, hogy találtam." Ragg nem felelt csak sohajtozott, kalapját meliyet az imént levett, hogy fültövétannál kényelmesebben vakarhassa — ismét fejébe nyomva, vállára veté fegyverét s olly arczkifejezéssel indáit a meredek szirtfalon felfelé, mintha mondani akarná: „Jó, hiszen felmegyek, mert kötelességem; de azt a zergét, mit ott fenn találok, szőröstől bőröstől megeszem." „Hát én ne menjek önnel Ragg?" Kezével intett, hogy nem s aztán félig visszafordulva tevé hozzá — „itt nem nagyon mulatságos a járás s nekünk még a gerincz uilsó oldalára ke

!l átmenniink." Nem nagyon mulatságos a járás — elhiszem , egészen függőleges mintegy hét láb magas fal volt az , mellyen henyefenyő ágakba kapaszkodva dolgozta fel magát. — Ezen túl kényelmesebb út nyílt előtte s mig én alól puskámat töltém és haladását néztem, ő elért a helyre mellyen a zerge lövésem idején állott. Keresve tekintgeíett maga körül. „Kissé balra Ragg!" Kezének nemet jelentő mozgatásával jelenté, hogy semmi sincs. Hibáztam! ez valóban niegpukl<adásig bosszantó volt s ezzel az egész szép reggeli cserkészetnek vége van , mert itt már csakugyan nem kapunk töbt>é semmit. — Ragg azonban hirtelen lehajolt a földié, egy falevelet vön fel, meliyet gondosan szemlélgetett s ujjával megtörült. Roppant kedvem lett volna kérdeni : ,-Sebvér?" — de féltem attól a végzetteljes kézmozgatástól. E pillanatban Ragg is eltűnt a henyefenyő között s én kinos bizonytalanságban maradtam helyemen. Néhány perez múlva kövecs görgött le felülről — mintegy száz lépésnyire fönebb, hol a gerincz egy karja a begyháthoz nyúlik be, egy más k«>pár szirt hajlott ki ennv k felső szélén függött Ragg s kalapját csóválta.