Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-12-20 / 35. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Csütörtök, december 20. 35. sz. Negyedik évfolyam 1860. Vadászraj

z a tyroli havasokból. (Gerstäcker Frigyes után.) Bármilly gyönyörű is a zerge-hajtóvadászat, kivált ha az ember valamelly kiálló csúcsról a tér legnagyobb részét s az ezen felriasztott vadat beláthatja: a cserkészet mégis sokkal érdekesebb. A hajtásnál a vadász szerencséje attól függ, jön-e reá vad s állását nem hagyhatja el; míg a cserkészetnél maga keresi fel a vadat s a szerencse kedvezésén kivül, leginkább saját ügyességétől és óvatosságától íiigg az, jut-e lövéshez vagy nem. A hegyek közt természetesen sokkal fárasztóbb és veszélyesebb a cserkészet, mint lenn az erdőben , mert a vén zergebak a legmeredekebb sziklafal fülkéiben, honnan távolra láthat el, tartózkodik legörömestebb s a vadásznak itt kell öt felkeresni és meglopni. Magára a vadállományra nézve azonban, kivált löfogyasztási czélból, a kajtóvadászat sokkal czélszerübb a cserkészetnél. Hajtáskor a felvett kerületen egyszer átmennek s aztán ismét beáll a csend — a felriasztott zerge néhány nap múlva visszatér tanyájára, ott a szokott nyugalmat találja s marad. Ha ellenben ugyanazon a helyen gyakrabban cserkésznek , a vadász — habár talán csak kevés vagy épen semmi vadat sem látott is s látszólag egészen észrevétlenül lopódzott át a hegyen , mégis sok vadat riaszt el. A melly vad tőle szelet fogott, az még szilajabban fut mint az, a melly meglátta; élesebb szaglással pedig a zergénél e föld semmiféle állatja sem bír. 35