Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-10-10 / 28. szám

455 mint annyi lyukkal ellátva legyenek, bogy azokat mindig belátásunk szerint hoszszabbra vagy rövidebbre csatolhassuk. Mikor lovunkat egész kantáron kezdjük vezetui, természetes, hogy auuak az egész zabola irányábani idegenkedését némileg tekintetbe kell venuüuk s itt is türelemmel az idomításban miutegy visszamenvén, előbb lépést, azután ügetést, végre vágtatást gyakorolnunk. Sokan első felkautározáskor a csikózabiát mellőzik s ez által dolgukat maguk megnehezítik, mert így új idomítási korszakot alkotnak, t. i. azt, mellyben a lovat egész kantáron járják csikózabla nélkül. Nézetem szerint, ba már az egész kantárt felteszsziik, a csikózabla is felteendő; mert tapasztaltam, hogy ha ezt csak akkor alkalmazzuk, mikor a ló már az egész zabolát megszokta; ugyanazon nehézségekkel keilend ismét küzdenünk mint az előbbi felkantározásnál, holott ba egyszerre adjuk be mind a kettőt, e nehézségeket is egyszerre küzdjük le. Hogy azonban a zabolának éles hatása a lovat el ue riassza, czélszerű ba az első leczkékben öt kizárólag a csikózablán vezetjük s azaboláuak álladzó lánczát jó hosszura hagyván, csak fokozatosan, midőn szája annak álló belyzetbeni szorítását már megszokta, kezdünk el ezen is működni. A zaboláni első leczkék szememben a legfontosabbak az egész átaláni idomitástauban, mert ezekben képezzük ki a támozatot, mellynek a csiközabláni idomítás csupán alapját vetette meg; s ba ez alap eddig a legkedvezőbb, a legjobb reményekre jogosítható volt is : egész czélunkat eltévesztjük, ba most már nem vagyunk eléggé ovatosak; mint ellenben a csikózaboláni helytelen, vagy nem tökéletesen kielégítő támozatot még helyrehozhatjuk okszerű felkantározás által, ba az első leczkékben egész figyelmünket kezeinkre fordítjuk s olly ovatosan és lassan baladunk előre, a mint ezt a szükség igényli. Könnyű, nyugodt, biztos és gyöngéd kéz itt mutathatja meg leginkább mit képes eszközölni, valamint az is itt fog legtisztábban kiviláglani, bogy a kéznek e I tulajdonai a helyes lovaglásnak fökellékei; de e tulajdonokat, ha a természet megtagadta, nem igen sikerül magunkéivá tenuiiuk; a miért ba egyhelyütt azt mondám : hogy jó lovassá, ép úgy mint festésszé vagy zenésszé csupán az válhatik, kinek a lovagláshoz szükséges testi kellékeket a természet megadta, mosthiég hozzá teszem: hogy ba bár kiképzett lovagló csupán az lehet, ki e szép mesterséget elméleti részéről ismeri, jó lovaglók lehetünk ez ismeret nélkül is; valamint kiképzett lovas, ba az egész lovarmesterség szabályainak bár szóról szóra tudása mellett olly testi hibákkal bir, mellyeket a legszilárdabb akarat sem képes legyőzni : mindig rosz, vagy hibáinak minősége szerint tőkéletlen lovagló leeud. Hiányos kéz olly hiba, mellyet önmagán a legértelmesebb lovarsem javíthat mindig s azért i ez igen szép példa lehetne azoknak, kik az oktalan lónak t természeti hibáit kínzás és megtörés által akarják helyre í hozni. Magam a lovaglás körüli elméletet, kitartás és szorgalmas tanulmányozás ; által — annyira a mennyire — sajátommá tettem s ba kezem biztosságát és hatái rozottságát az idomítottam lovak eléggé tanusíták s c tekintetben soha panaszom mem lehetett is: mindemellett a kívánatos könnyüségre—bár nagy sajnálkozásomnál— minden törekvésem daczára a kellőmérvbeu soha sem tudtam szert tenni s e