Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-01-30 / 3. szám

42 Legszebb idő kedvezése alatt, meglehetős keményre fagyott talajon folyt le ezen annyival érdekesebb agarászat, minthogy a tavali nyertes Gyöngyös, melly Megyesen és Túron leejtetett, díjazott ellenfelével most ismét összekerült — s ezen kivül több ismeretes jó, de vetélytárs ellenében még nem próbált agár futott a nevezettek közt. Az agarászat a sz. tamási szántóföldön vette kezdetét s a nyulak ketteje ott fogatott el; a harmadik hajtás már egy akácczal szegélyzett s halmon fekvő kerthez , mellyet mint positiót ismertünk, esvén közelebb: a szántóföldön felugrott uyúlak a gyepen végig egyenes iránybaD e kertnek futottak, de egyet kivéve, a positio előtt vagy benn, 1200—1800 öles hajtások után elfogattak. A tavali nyertes, ha fiatalsági tüzéből keveset vesztett is — mi gyönge nyúlon s fogásra könnyű talajon hátrányára szolgálna — de erejének és gyözösségének, kivált a jók közé sorolandó utólsó nyúlon , sűrti és hatalmas végvágásokkal szép tanúságát adta. Ky. JVépies sport. I. Zólyom megye hegyvidékén honos még a medve; a hegylakók öregebbjei közt kevés van , ki a bozontos szomszédot látásból ne ismerné, a fiatalság meséiben pedig rendes szerepet játszik az. A múlt 1859. év nyarának elején,midőn az érni kezdő szamócza siirün piroslott ki az erdők zöld füvéből s ezt a marhaőrző suhanczok csapata víg beszéd- és dana közt szedte tarisznyára: az eprezőkhez váratlan társúl egy mcdvebocs akart csatlakozni, melly a szamócza bőségében gyönyörködve s a fiúkéhoz hasonló vidorsággal szökdelt a bokrokon át. A könnyű baltáikat mindig magukkal hordó pászorsuhanczok meséik hősére ismervén a jövevényben , a tapasztalatlan fiatalt űzőbe vették s szegény fejét csakhamar le is kókányozák. Le alig hangzott el még az utólsó baltavágás, midőn az áldozatúl esett bocs végnyögéseire a sűrűben rejlő anyamedve bosszús bömbölése hangzott, mire a fülelő ficzkók egy része vitézül megfutott, más része azonban — a nagyobbak — nem akartak a zsákmányról egykönnyen lemondani, hanem hátukat összevetve phalanxot képeztek a megdermedt bocs előtt s köveket szedvén fel, ezekkel és felemelt fejszéikkel várták az öreget, melly bocsa nyomán szaglászva meg is jelent. A suhanczok irtózatos lármával és kőzáporral fogadták az anyamedvét, melly az összevissza taposott téren kölyke nyomát veszté s megzavarodva csakhamar visszabaktatott a sűrűbe, nagy örömére a pásztorfiúknak, kik diadalmenettel vitték le a faluba a kis maczkót, ajándokúl plebánus úrnak. II. Múlt 1859. év September havában I. körerdésznek, ki épen ölfa átvételével bibelődött, jelenti a mellette elmenő bacsa, hogy az erdőkörben három hivatlan vendég barangol, jelesül egy nőstény farkas két kölykével. Az erdész esteli lest akarván használni, a kisebbik bojtárt azonnal malaczért ugratá be a faluba; to-