Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-09-30 / 27. szám

442 élesebb a zabola, minél nagyobb ama görbülése, melly a nyelv fölé esik, (Zungenfreikeit) mert minél kevesebbet szorítja a zabola a nyelvet, annál inkább hat egész súlya az állkapczákra. A könnyű és éles zabolák között azonban számtalan átmeneti nem van, mellyekből a lovas lovának szájához képest választhat. Az egészen könnyű zabolát lágy szájú lovaknál kell használni, de az éleset nagyon ovatosan kell alkalmazni, mert az a lovat könnyen daczossá, érzéktelenné, sőt úgyszólván őrültté teheti a mód nélküli fájdalom által mellyet okoz. Lovunkat eddig tanulmányozván, most már ismerhetjük annyira, hogy a legalkalmasabb zabolát számára kiválaszthatjuk. Hogy minő legyen a zabola, azt a ló testének, valamint szájának alkata, nem különben mérsékménye határozza meg. Domború, izmos, egymáshoz közel fekvő állkapczák és húsos vastag nyelv é rzéktelen — magas, kiálló állkapczák s vékony sovány nyelv, érzékeny szájra mutatnak. Olly lovak, mellyeknek nyakuk , fejük könnyű, vállaik szabadok , faruk erős, lábaik egészségesek , farkuk magosan áll s derekuk egyenes, helyes súlyegyennel birnak s így hajlékonyak és fordulatokra képesebbek levén, a zabolának csekély hatására is engedelmeskednek , tehát szájuk érzékenységét a test többi tulajdonai közvetítik; mig ollyak mellyeknek előtagjuk nehéz, háttagjuk rokkant, nyakuk vastag, fejük nagy s ezenkívül lusták és tüztelenek, nem érzik "Olly annyira a zabolajszorítását, mert hiányos súlyegyentiknél fogva súlyuk többnyire a zabolán nyugszik s így szájuk érzéktelen, zsibbadt, melly érzéktelenséget szintén a többi test okozza. Túltiizes lovak, ha egyébkint rendes testalkatúak is, többnyire egészen átveszik a zabolát, azaz csupa tűzből nem érzik annak szorítását s ezeknél azután sokszor kiálló állkapczák s vékony nyelv is közvetve érzéktelen szájat okoznak. A zabola a helyes állásnak ép úgy mint az ettől feltételezett helyes járásnak módja, s ha a rosz járást gyakrabban a zabolának kezelése mint idoma okozza is, azért bizonyos : hogy bár roszul idomított ló jó zabolán is roszul fog járni, — míg rosz, tulajdonaihoz nem illő zabola, a jó lovat is megrontja. A zabolának, valamint az álladzóláncznak fekvése igen fontos s úgy intézendő, hogy annak két külső ága a ló száját ne szorítsa s igy mozgékony legyen és úgy feküdjék, hogy a ló állgödrének, mellyben az álladzóláncz van, épen átalellenébe essék. A zabola se túlságosan feszesen, se ismét nagyon könuyen ne álljon, mert mind a két esetben elveszíti hatását; ha feszesen áll, ezen hosszabb álladzóláncz segíthet, vagy pedig az orrszij is okozhatja a zabola mozdulatlanságát ha nagyon szoros, valamint az oldalszijak ha ott, hol a zabola ágaiba csatolvák, igen kemények s azoknak lyukait egészen megtöltik. Ha a zabola nagyon is mozgékony, annak nem mindig a mély fekvés, hanem sok esetben bosszú álladzóláncz, vagy hosszú felső ág az oka, nem különben néha az oldalszájak vékonysága, ha azok a zabolaágak csatolólyukát nagyon kevéssé töltik meg. (Folytatása következik.)