Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-09-30 / 27. szám

430 szemeimnek alig- akartam hinni; tizennyolcz perez és öt másodpercz alatt jöttünk. Prestel úr mosolyogva mondá, hogy sokszor tette már meg e sétautat ugyanezen fogattal, de soha kevesebb mint 18 és soha több mint 21 perez alatt. Visszafelé Bajnának az út inkább dombnak tart s így bárom négy percczel több kell. A jeles félvér fogat a tulajdonos Sándor Móricz grófnak saját p.-gyarmatbi nevelése. Alig hogy leszállottunk a hintóból, más oldalról egy szürke négyes fogat robogott elé könnyű alacsony szekérrel, melly a vadászatról hozta vissza a grófot és vadászát. A legszívélyesebb viszonyos üdvözletek után első kérdésem természetesen a mai lesjárat eredményét tudakolta. A gróf, kiben tíz évi szünet után a vadászszenvedély újra egész hevével feléledt, a valódi lövadász szakértelmével beszélte el reggeli sportja lefolyását, melly egy nyolezas szarvas elejtésével végződött. „Tartok azonban tőle — tevé hozzá a gróf—hogy mai lövésem nem egészen szabályszerű; mert azon pillanatban, midőn tüzelésre fogott fegyverem legyét az irányzékon át aszarvas vállapján láttam: ez alkalmasint neszt fogván, nyakát bátra vonta s fejét felveté; minélfogva lövésem alighanem a vállapot előzve a nyak mélyét érte. Hogy azonban a lövés halálos, arról az adott lövésjelböl győződtem meg, mert a vad felszökkenve egy lejtőn szilajúl robogott le a völgybe , hol bizonyosan el fog vérzeni." A legszívesebb házi úr ezután kedvencz pusztáját mutatta meg, mellynek itt tollrajzát megkisérleni szándékozom. , Puszta-Gyarmath a gazdaságilag okszerűen kezelt bajnai uradalomnak mintegy középpontján, dús erdejü hegyek lábánál fekszik s legkedvesebb tanyája nemes tulajdonosának, ki itt a nyár-őszi idényt bajdani szenvedélyeinek tárgyai közt elégedetten tölti. Itt van t.i. a ménes és a vadaskert, mögötte a nagy kiterjedésű s eléggé jól fenntartott vadastérrel, bár talán mindkettőn meglátszik kissé, hogy a gróf tíz évi távolléte alatt kevesebb gond és költség lőn reájuk forditva, minta mennyit illy intézmények kitűnő állapotban tartása igényel. A bajnai sírboltba t.i. a grófi család utólsó fisarjadékának hamvai tétettek le sok év előtt s ez idő óta a bánatos szülék fájdalma kerülte e gyászos pontot, melly örömtik és reményeiknek lön temetője. A sajgó fájdalom enyhültével azonban — s ennek nem rég ideje — Bajna ismét viszontlátta urát, a kastély ablakai és kapui újra megnyíltak, a park és kert díszruhát öltött s a p.-gyarmatbi ménes és vadastér kettőzött gond és figyelem tárgyává lőn. A nemes gróf, kinek bárom évtized előtti híres lovastetteit, merényeit, fogatait , hátas lovait stb. ma is emlegeti a régi — s ennek elbeszéléseiből ismeri az ifjabb — nemzedék : az egykori szenvedélyes lovas sok év óta se lóra nem ül, se fogatait maga nem hajtja ugyan, de a kitartó, sebes, erős lovakban ma is ép úgy gyönyörködik mint hajdan, s ménesének javítására és egy szép erős félvér tenyészet kiállítására költséget és fáradságot nem kiméi, mint ez a ménesi intézmények alábbi leirásából ki fog tűnni. Ellenben szenvedélyesebb vadász mint valaha, talán azon okból is, mert a friss lég és mozgás több cvig szenvedő egészségét tökéletesen helyrehozta s ez most