Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-08-30 / 24. szám

386 rosz minőségű s az elcsattanáskor darabokba száll; bogy az illyen ne sértsen,, legjobb a sárkány fejüregét mélyre csináltatni s a kupacshegyet lefelé helyeztetni : ekkor aztán a szem nincs egy vonalban a kupacs szétrepülő forgácsaival. A puskáról szólván főnebb, feledém említeni ennek ama kellékét, hogy az agy jól arczunkhoz fekvő legyen. Némelly vadász a hosszú, más a rövid agyú fegyvert kedveli; némellyek csak a nagyon hajlott agyúval képesek löni, mások ellenkezőleg. Az agy rendesen diófából , néha juharfából készül; kérdés azonban, valljon természeténél fogva a diófa- agy nem növeli-e a visszalökődést. Ha az agy kelleténél hosszabb, ennek az a következése, hogy a vadász alálő vagy rövidkél ; minélfogva két rosz közül inkább a rövidebb agyú választandó. Ki egyszer jól arczához illőre tett szert, az csináltasson egy egészen ehez hasonló agyat, mellyet aztán mintáúl adhat, valahányszor s bármelly puskamüvesnél csináltat fegyvert. (Augolból.) A loidomítás elemszabtílyai. ( Folytatás.) A helyes állás és a főnek, valamint a többi testrészeknek hajlékonysága, alapjai a helyes járásnak. A testnek hajlékonyságát leginkább fordulatok növelik, melly fordulatoknak mintegy előiskolája az, ba lovunkat gyakran s ügyesen a lovarda sarkaiba s azokból ismét kivezetjük. Mikép kell ez alkalomnál a lábszárakat s a kantárt kezelni, azt minden idomár tudja s így csupán arról kell szólanom, hogy mikép és mennyire hasznos e gyakorlás fiatal lovaknál s mire kell legfőkép ügyelni. Hogy a lovat csak fokozatosan szabad itt is. mint mindenben szoktatni, nem szükség említenem, mert igen világos, hogy az eleinte már csak a fordulás szokatlanságaért is nem igen szeret a sarokba menni. Ha továbbá a ló, midőn a sarokba vezetjük, nagyon a zabolára fekszik, kijö tiszta erőlködés nélküli menetéből, haboz vagy épen megáll: akkor egyelőre csak kissé s nem egészen kell öt a sarokba vezetni s idővel mindig beljebb és beljebb szoktatni, mi mellett a menet is tekintetbe veendő, mellyben épen vagyunk, mert lépésben vagy bármelly rövidebb, összevett menetmódban élesebben lehet a sarokba lovagolni, mint ollyanban, mellyben a ló inkább elnyúlik; ba pedig nem igen akar bemenni például félelemből (egy fedett lovardában, a baziniban, idomítottam lovakat, hol ép a négy sarok felett a tetőben számtalan veréb fészkelt s néha irgalmatlan csiripelést vitt véghez ; — a világért be nem ment volna egy ló sem e sarkokba , míg ez álbérnököket utólsó Íziglen ki nem irtottuk), akkor lassú lépést kell öt bevezetni, ott megállítani, a kantárszárakat megereszteni s egészen magára hagyva ismét kiindítani, liogy félelme elmúljék. Czélja a sarokba lovaglásnak abban áll, hogy a ló, a kantárszárak és lábak hatásával megismerkedjék, azokat megszokja, hajlékonyságot nyerjen s a fordulatokra ez által előkészíttessék; nem különben arra is szolgál e gyakorlás, hogy a lovat a körfordulatokhoz s azon összevett álláshoz, melly ezekbeu szükséges, előkészítse. Folyékony járáshoz nem csak a főben, de a farban, oldalakban, véknyakban s a vállakban is kívántatik hajlékonyság, mit úgy érendünk el, ha lovunkat