Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-08-20 / 23. szám

371 épen nem, vagy csak igen csekély súllyal ereszkedik a zabolára és ezt úgy fejezzük ki: hogy a ló a zabola alatt, vagy a kéz mögött van. A ló akkor van kéz mögött, azaz akkor viszi túlzott könnyűséggel a zabolát, ha fejét túlságosan sziigyére ereszti, mit is a legtöbb esetben már azért tesz, mert a zabola szorítását lágy, érzékeny szájánál fogva el nem ttiri. Az illy lónak vezérlése mindig igen nehéz s ezeknél a jó lovagló inkább lábait használandja, mert ők a zabolának többnyire csak határozatlanul felelnek meg; nagyon is bosszú nyak, szűk állkapczák s lágy száj , néha alacsony előtag is okozza e rosz támaszkodást, mellyuél könnyű kéz, könnyű zabola és olly lábszárak szükségesek, mik a lovat szüntelen a zabolába állítva tartják. Eféle lovakat nem igen lehet hátuljokra állítani, miért is többnyire rendetlenül vágtatnak és ba elejiiket akarjuk a zabolán fordítani s emellett lábszárainkai nagyon erélyesen nemmüködünk, nagyobbára csak nyakukat hajtják meg, a nélkül, hogy azt mozdulatában a többi test követné. Más részt lágyszáju lovaknál a lábszárakkal sem lehet mindig mindent elintézni , mert azok ott és többnyire túlságosan érzékenyek. Ha a ló valamellyikét e hibáknak felvette, akkor nem ritkán bekövetkezik a sok bajt okozó bizonytalan támaszkodás, azaz, hogy vagy nagyon kemény, vagy szívós , vagy igen könnyű szájú, váltakozva a minő épen a kedve, vagy a jármod, mellyben lovagoljuk. Illy lovakon segíteni már nem lehet, mert ha őket az egyik hibából kivetkeztetjük, a másikba esnek ; okát e bizonytalanságnak sokan abban keresik: bogy a ló nem levén képes sokáig egy helyzetben maradni, majd az egyik, majd a másik módot kísérli meg, a néki türhetlen kényszertőli megszabadulásra. Lóra felülni nem mesterség; de igen is mesterség felülni olly lóra, melly még idomitlan, a nélkül hogy azt nyugtalanítsuk s azon rút ugrásokhoz, veszélyes ellenszegülésekhez szoktassuk, mellyek a ló valamennyi hibái között talán a legkellemetlenebbek, értem azon daczot, mellyel a ló a reáiilés ellen szabadkozik. Egyébiránt ennek okanemrejlik mindig az ügyetlen felülésben, hanem abban is: mit követett el az idomár fiatal lován, mikor már rajta ült — gyengéden bánt-e vele, vagy nem ? mert a ló arra jól emlékezvén, ba méltatlanul bántak vele, a felülésuél azért nem áll azután nyugodtan, mert már előre fél a méltatlan hántásoktól. Tapasztaltam , hogy némelly ló szelid és gyengéden vele bánó lovas felülésénél a legnyugodtabban áll, míg az úgynevezett ostoros lovaglót nem egy könnyen veszi fel hátára. Felülésnél barátságos szavakkal kell a félénk lovat bátorítani s nem simogatni, mert az minden érintéstől, míg ahhoz szokva nincs, borzad; ha pedig mindemellett nyugtalankodik, akkor zabot adhat neki a lovász markából, míg az idomár ez alatt gyorsan felülvén, minden zajt s a lónak minden erezhető érintését kerülje. Ha már íennül, azonnal vegye lovát hatalmába, mert az az ügyesen felülőt csak akkor vevén észre, mikor már hátán van, meg lesz lepetve s közönségesen azonnal néhány ugrást teend ijedtében, a melly ugrások ba az idomár azokban öt nem gátolja, szintén könnyen szokásává lesznek. Mikép üljön az idomár, mikép tartsa, kezelje a kantárszárakat s alovarvesz-