Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-07-30 / 21. szám

336 segélyeknek, az utóbbiak, mert csak akkor alkalmazandók, mikor aló hibázott, büntetéseknek neveztetnek. E segélyek és büntetések alkalmazásánál már okvetlenül szükséges, hogy az idomár a lónak érzékéit ismerje, mert ezekhez kell amazokat mérnie, mellyek minthogy a tompább érzékű ló a lábnak szorítását, vagy a zabolának hatását azon mérvben még meg sem érzi, mellyben ezek az érzékenyebb lóra már túlságosan hatván, büntetésül tekinthetők, mérték nélkül osztva annál károsabbak. A vessző suhogatása, valamint a nyelvcsattantás szintén a segélyekhez tartoznak idomítandó fiatal lovaknál, mellyek ezeket hamarább megértik a lábikra és kantárszár működésénél és szivesebben is veszik, mert fiatal lónak bárminemű ériutés, csiklandóssága következtében kekemetlen s így azt mindig némi erőszaknak gondolván, megzavarodik s inkább azon van, hogy ez érintésünktől megmenekedjék , semhogy abban rejlő akaratunkat követné. Később azonban a segélyeknek ezen, a hallás érzékére irányzott nemei gondosan kerülendők, mert nincs rútabb olly lovaglónál, kilovát hallhatólag kormányozza s csak is addig használandók ezen segélyek, mig a ló a lábak működését megérteni, vagy a nagyon is érzékeny ló azok érintését eltűrni képessé lesz. A büntetés fiatal lónál olly annyira kényes dolog, hogy azt csak igen meggondolva szabad alkalmazni és pedig különböző esetekben, például : ha a ló akarattal vétett; ha véteni akart, de ebben az idomár öt gátlá; ha akarataellen vétett s bár őt az idomár e miatt sokat tanítgatta, azt érteni nem akarja s végre, ha lusta és sebesebb élénkebb járáshoz akarjuk szoktatni. A büntetés maga is sokféle : vagy sarkantyuzás, vagy érezhetőbb és fájdalmas érintés a lovarvesszövel; korholó szó, hirtelen és sokszor ismételt megállítás ; hátraléptetés akkor, mikor a ló előre szeretne törni stb. Sokan büntetni gondolják lovaikat, ha a leczkét meghosszabbítják, ugyanazon tanmüködést többször ismétlik; kétszer, sőt háromszor is hátazzák egy napon , vagy ha takarmányából valamit elvonuak; a mi ha elvileg mindenesetre büntetésnek tekinthető is: mégis távol vagyok attól, azt a gyakorlatban is büntetésnek tartani, mert habár számtalanszor volt is alkalmam a lónak értelmességéröl meggyőződhetni, olly annyira még sem vagyok szerelmes ez állatokba: hogy olly ítélő tehetséget tulajdonítanék nekik, miszerint ők a fennemlitett eljárásban, melly nékik ha mindenesetre kellemetlen is — az embernek büntető szán do kát felismernék. (Folytatjuk.) Petheő Bénes. i'siikavariászat lőfegyverrel és szigonnyal. Szabolesmegyének apróbb és nagyobb tavai mind haltenyészetüek. Azonban csak olly halnemek tenyésznek a tavakban, mellyek az állandó tóvizben is megélnek; illyenek acsuka, potyka, harcsa, kárász, kecseg és czigányhal; olly tavakban pedig, bo) a víz mélysége 1 — 2 öl s még lefolyása is van, mentiek a balnemek minden tó- és sárszagtól is s illy hal a szabolcsi inyéncz asztalán gyakori kedves vendég. A halászat részleteit vázolni nem érdemes, mert ez a szokott kontárhalászatokhoz hasonló, kiválik azonban ezek közül a csukának iváskori vadászata; melly ép olly érdekes és mulatságos, mint eredménydús szokott lenni.