Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-07-20 / 20. szám

327 szekérből gyalog mentünk hozzájuk. A hajnal ekkor kezdett hasadni—s a bárráshoz közeledvén, szárnysuhogásoknak sokféle és sajátszerű madár hanggal összevegyülése jelenté a szárnyasok tömkelegét. Magas fü közt haladtunk ekkor előre; szerb kalauzaink — egyik kezükben kettős csövű fegyvert tartva a másikkal lovukat vezetve, elöl mentek, mi pedig csak nézőkül követtük őket. Pár száz lépés után a térség előttünk nyíltabb lön s átpillanthattuk a tavat, meliyet a szó teljes értelmében elborított a szárnyasok tömérdek faja. A két szerb különböző irányt vőn ; mindegyik csendesen vezette lovát, ennek azon oldalán menvén, melly őt a barrástól elfödte. Puskáját mindenik tüzelésre készen tartá s alkalomszerüleg meg megállitá lovát, melly a dolog czélját átérteni látszott, mert mig nyugodtan legelészett , addig gazdájának minden mozdulatát és pillantását szemmel tartá. Folyvást a régi csend; a legelésző lovakra ezer és ezer madár bámult kinyújtott nyakkal. Nebány csüllő harsány rikoltással szállt fel, de a többi szárnyas nem riadt meg. Félóra telhetett el, mire a szerbek egyike sürü vadkacsa-folthoz ért. A szerb rögtön leguggolván, fegyvere mindkét cső vét lova lábai közt lőtte ki a kacsákra s most a durranást követő zavar a szárnyasok közt leirbatlan látványt nyújta; a nap is elsötétült bele. A tó szélén több kacsa lebegett és lubiczkolt még a víz szinén; az elfoghatókat a szerb összeszedte, egy zsákba rakta s aztán a füves helyre ment vissza , hol lova békén legelészett. Mindennemű madár repkedett most fej link fölött, közöttük a nagy fejér kócsag s több orvmadár. Nem sokára ballók a második szerb lövését is, ki szintén a barrás közelébe lopódzott. Kis vártatva a madarak ismét lebocsátkoztak a víz színére s az első szerb újra jó lövésre tett szert. Mi sem valánk restek s a felénk kirepülök közül néhányat elejténk. (The Field.) Az idén már az ötödik ismert nevü sportsman, kinek halálát jelenteni szomorú kötelessége azon lapnak, mellynek hasábjait ö 1857-dikben jeles munkálatokkal gazdagítá. A „vadászló"-ról írt szakavatott értekezése volt utólsó műve tevékeny szellemének, melly — mielőtt azt befejezhette volna — a gondok és gondolatok tömkelegében eltévedve, ziláltan omlott össze. A sport-gyakorlatokban edzett test három évvel élte túl a szellem halálát s végre a földi anyag is elkívánkozott a zöld gyep alá, melly fölött a szenvedélyes lovas egykor könnyű szívvel és könnyű kézzel vezette száguldó paripáját. A gyakorlatot az elmélettel összekötve, az irodalom terén is szép helyet foglalt eí, miről lapjaink első évi folyamán kivül, Harry Hieover „Vadászok könyvének" magyarítása s a „Hazai vadászatok" czimü albumban a „Lóversenyekről" megjelent kitűnő értekezése tanúskodik. A jó hazafi, a szüleit tisztelő és szerető fiú, a jó pajtás, a becsületesség s hazafiasság mintaképe fölötti gyászát b. Podmaniczky Frigyes, mint az elhányt sok jó barátjának egyike, mutatja be a P. N.-ban ; míg aB. P. H. tudósítója, a művészet és tudomány lelkes pártolójának s a meleg keblű emberbarátnak elvesztését siratja halálában , melly Aradmegye szélén fekvő petrisi birtokán július 8-kán élete 4Ó-dik évében következett be. Béke és áldás hamvaira !