Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-07-20 / 20. szám

318 valódi ős nemzeti sport körül az igét testté érlelendik. Üdvözlöm a társulatot, melly szakértelemmel és áldozatkészen nyújtott alkalmat arra, hogy e sikamlós szenvedély, az agárverseny, végre biztos alapokra legyen állítható. Édes örömmel töltik el minden — nem czinczár gyüszüs — agarász keblét az érintett programúinak futást érdeklő szabályai; mert valahára ütött az óra, hogy csak jó agár, hogy csak a legjobb agár nyerheti el a dijat. Igaz hogy néhány — különben más gyepen futtatandó agárleszorúl apályáról, mert az eddigi futásoknál főszerepet játszott vak szerencsére Csákón nem igen lehet majd bizakodni : de más részt a jó agarak száma szaporodni fog azokkal, mellyeknek tulajdonosai hírnevüket eddig részint a szerencse, részint a hiányos alapszabályok árnyoldalai mellett nem akarták koczkázni. Meg vagyok győződve, hogy holmi szüreti mohos szélvágású agár, ha talán lenne is bátorsága sikra szállani, nem fog vigasztalást deríteni gazdája homlokára. És épen azért, hogy e nemzeti országos agárverseuy a legtisztább legyen — miután mindenkinek szabad tér van engedve nézeteinek közlésére, bátor vagyok véleményemet e helyen eléadni s ha nézeteim nem ütnék meg a kellő mértéket, szürjük azokat a közvélemény és a tapasztalás szitáján át s a mi elfogadható, léptessük életbe. A programúi elején az van mondva, hogy „mindegyik kutyának háromszor kell együtt futnia" — (én ezt úgy akarom érteni, hogy minden összeesendő pár agárnak.) Legyen ez az első legsarkalatosabb megtartandó szabály, rettentsen az vissza holmi ringyrongy kutyákat, mellyeknek futtatásával bizooy kár időt, nyúlat, lovat vesztegetni, rontani. Úgy de alább e szabály már nagyon hosszú pórázra van eresztve, mert azt mondja: „hogy ha akét agár közül a két első nyúlon mindig ugyanaz tűnik ki, mint jobb, harmadik nyúl után illy esetben nem szükség ereszteni a versenyzőket, ba csak a tulajdonosok egyike, (ugyan miért?) hátrányban vélvén magát maradottnak a két első futásnál, különösen nem kívánja a h'armadik futást." ú Isten mentsen , hogy ezen idézett harmadik futás zsinórmértékül szolgáljon! Távol vagyok a gondolattól, hogy ezen agárversenyen valaki holmi czinczárkodás bűnébe esnék s azért nem is sorolom elé, mennyit segíthetne az idézett kitérés egy ügyes agarász más agarának: de veszem s tekintem a szó legszorosabb értelmében a rendszeres futás eredményét, ha e kitérés megmarad. Ugyan is : A és B agár együtt, C és D szintén együtt fut az első sorsoláskor. A és B fut két nyúlra : az A mind a két nyúlat éri, vágja, fordítja s végre el is fogja, úgy hogy e két nyúlon B miudössze két három fordítással segített, azzal is a végén. A bírák nemde leejtik a B agarat. Ekkor feláll B tulajdonosa s az idézett szabálynál fogva kívánja a harmadik futást is (perse mindjárt.) Már illyen szemmel látható különbségnél nem engedhetnék meg a birák a harmadik futást, mert igy A ereje, hatalma, tehetsége fölött törnék el a pálczát; nem ugyan B hasznára, mert hiszen ez a harmadik nyúlon már csak kullogna; de