Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860
1860-07-20 / 20. szám
314 A verseny 18-dikán kezdődvén mindaddig tart, mig valóban kielégítő s megnyugtató sikert eredményez — s ez csak azért legyen megemlítve, nehogy előre is a szokott siettetés és elbamarkodás aggálya szállja meg nemzeti vadászaink keblét. Díjak és feltételek : Első dij : egy díszkard. Második díj : egy buzogány. Harmadik díj : egy fokos. Futhat bárhol ellett vagy nevelt, bármi nemű , f;ijú es korú agár. Tét: 5 for. A tétössz az első- és a második agár közt egyenlő részekben oszlik meg. A verseny úgy leend rendezve, a mint agárversenyeinket rendezni szokás; az összekerült párok tehát nem háromszor fognak futni mint indítványozva volt, hanem csak egyszer, mint ezt a díjagarászaíokon gyakoroljuk. Erre nézve azonban, nehogy akaratunk ellenére igazságtalanság essék, elhatározzuk : hogy azon esetre, ha az első futás alatt hiba vagy baj érte volna a versenyzők egyikét vagy mindkettejét, vagy ha bármi más oknál fogva Ítélni — legalább igazságosan Ítélni — nem lehetne: a biró kívánságára ismételt futás történhessék. A társaság báró m agarászvadászt kér fel birákúl, kik azután egyenkint fognak működni, felváltván egymást, a mikor azt czélszerünek tartják. Az első vágás kettőt — A zsinórbani elhagyás kettőt — Az egyszerű vágás egyet — A kapás egyet — számit. A melly agár nyúlát be nem éri — A melly agár kimerülés nélkül megáll — A melly agár határozottan félre szakad — el e si k. A futások csupán csak pórázról történhetnek, még azon esetben is, ha a felek az ellenkező iránt egymással megegyeztek volna. Miután a harmadik legjobb agár kipuhatolása annyiban sok nehézséggel jár, a mennyiben igen gyakran megtörténik, hogy csak két agár marad fel : — a harmadik díj oda Ítélését a társaság magának tartja fenn azon esetre, ba a két legjobb agáron kivül még egy harmadik, díjazásra méltónak találtatnék. Különösen érdekes s a czélt leginkább megközelítő volna, ba nem annyira nagy számú — mint inkább kipróbált jóságú agarak versenyeznének ; e czélt alig véljük valami által inkább elérhetőnek, mint ba az egyes agarász-egyletek különös figyelmet fordítanának arra, bogy a vidékükön létező jó agarak mindenesetre jelenjenek meg a versenytéren, — mit a „Vadászlap"-ban teendő felszólítások útján lehetne leginkább eszközölni. Annál szükségesebbnek tartom ezt, mert biztos tudomásunk van a felöl, hogy nem egy agár fog Albion zöld szigetéről átvitorlázni, hazánk rónáin versenyzendő boni növendékeinkkel; más részről most szép alkalom nyílik tettel bizonyíthatni be mindazt, mit olly gyakran csak szóval emlegetünk. Végül — a résztvenni kívánók tisztelettel felkéretnek : szíveskedjenek