Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-07-10 / 19. szám

307 De épen az eladásnál követik el sokan a legnagyobb hibákat, mert ha a csikók felnevelésében jártasak is , nem ismerik a helyes utakat, mellyekeu nélkülözhető lovaikat tovább adják s így hosszas fáradságuknak többnyire semmi nyereség, vagy épen kárvallás a jutalma. Ezért tehát több évi tapasztalatim s némelly elméleti ismereteim nyomán megkísértek néhány sornyi útmutatást adni a felöl: melly mód és melly eljárás lenne talán a legczélszcrübb a felnevelt lovaknak a lehető legtöbb haszonnal eladhatására. A lótenyésztők rendesen nem igen szeretnek lovaiknak eladásával bíbelődni s így a helyetí, hogy némi fáradságot nem átalva, maguk mennének vásárra, vagy valamelly biztos emberüket küldenék oda : nagy üggyel bajjal és sok költséggel felnevelt lovaikat akármelly lúkereskedőnek vetik nyakába, ki — minthogy azokat többnyire néhány hétig etetnie, egyik vásárról a másikra szállítania s végre rajtuk a lehető legtöbbet nyernie is kell—a valódi árnak felét is alig adhatja értük. Igaz, hogy ezen eljárás mellett a lótenyésztő nincs kitéve a kereskedéssel járó veszélyeztetésnek és sok bajt, fáradságot elmellöz: de egyszersmind kezeiből adja a kész hasznot is és a felnevelésre fordított gondjának jutalmát egészen elveszíti. Ménesekben, hol már több ismerettel és tapasztalattal birnak az illetők s átalán helyesebben megtudják Ítélni az eladandó lovak valódi értékét, mindig találnak módot, hogy az eladásnál mind az eddigi költség fedve, mind pedig a gond és fáradság jutalmazva legyen; de egyeseknek néha saját lovaik valódi értékéről sincs tudomásuk s így azt a kereskedőnek, ki az eladandó lovat ha nem is létező hibákkal rágalmazza, becsárán alól is oda adják. Ezen okból igen tanácsolnám minden lótenyésztőnek : bogy a folyó árakkal s a különféle kereskedelmi fogásokkal és összeköttetésekkel ismerkedjék meg, hogy így ne csak lovainak valódi értékét megítélni képes legyen, de azt is tudja mindig, minő kereskedelmi körülmények között áll s e körülményeknél fogva mennyit követelhet eladandó lovaért, mert csupán így kerülheti el a lókereskedök általi megcsalatást s nyerheti meg lovainak valódi árát. Válassza ki továbbá a lótenyésztő felesleges lovai közül azokat , mellyeket a tovább tenyésztésre kitíinöleg alkalmasoknak vél és soha se adjon el olly lovat, mellyböl vagy jó anyakancza, vagy pedig jeles hágó csődör válhatik, hanem csupán a tenyésztésre kevesbé, de inkább a különféle szolgálattételekre használhatókat. Epen úgy nagy kárára van a lótenyésztésnek a némelly vidékeken szokásos szopós csikók eladása, mert ez által sok ló kerül a kereskedők kezébe, melly talán a nevelésre kitíinöleg alkalmassá vált volna később, míg a tenyésztő maga, a máizsenge korukban eladásra nem alkalmas csikókat megtartván, ezekből kényszerül választani anyakanczáit és hágó csődöreit; hogy pedig olly ló, melly már csikó korában einem kelt, egészséges ivadékot nemzhessen, a sokszoros tapasztalatok után nem hihető. Hogy azonban az eladandó lovak a lehető legkielégitöbb áron keljenek el, szükséges azokat ártatlan szerek alkalmazásával és szorgos ápolással, tetszetős külszínhez juttatni; mert mint minden egyébnél, úgy a lónál is az első benyomás a legmaradandóbb s ezenkívül valódi egészséges kiilszine csupáu a bensőleg is ép és