Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-07-10 / 19. szám

300 Végre megmenekülvén tőle — s mondhatom ideje is volt — felállók s négyfogamat köpöm ki a számat eltöltő vérrel; de nem törődöm bajommal. Boszúm dühében vadászkésemet vonom ki s nem tudván hova lett a vad, mindenfelé keresem azt, a hitben, hogy sebeimben úgy is el keli vesznem. E helyzetben találtak reám az arabok. Mondák, hogy hallották a párducz rémitő ordítását, de azt hitték, hogy ezt halálos sebeinek fájdalma okozza s csak midőn minden elcsendesült, mertek előjöni. A boszúvágy s a düh , bogy e küzdelemben győztes nem lehettem , annyira elfogott, hogy minden áron felkeresni akartam a fVnevadat s vagy megölni azt, vagy általa öletni meg. De az arabok duarjukba vittek, megmosták arezomat és sebeimet bekötni készültek, mit én azonban nem engedtem és a Corso majorba vitettem magam, hova éjfélkor érkeztem meg. Képzelhető társaim bámulata, kik néhány óra előtt ép egészségben távozni s most olly fejjel visszatérni láttak, melly inkább a mészárszékről hozott húsdaraöhoz , mint emberi arezhoz hasonlított. Az arab, ki egy öszvéren hozott el, rögtön Algírba ment a teljes bizalmamat biró Bodichon orvos jó barátomért. A majorbeliek feledhetlen jósággal ápoltak; én tükröt kértem töltik , de azt mondták liogy nem találnak — féltek, hogy megijedek magamtól. Felkeltem ekkor s egy tükör elé állék. Balpofám kiszakasztva számra logott le s a sebből az eltört pofacsont nézett ki; a homlokcsont négy ujj hosszant szintén látható volt; ezelőtt sas orrom lapos, rongyos s borzasztóan elzúzott — iszonyatos valék. Környezőim szomorúak és sokkal nyugtalanabbak voltak mint magam. Arezokról olvasám, liogy elveszettnek tartanak. Biztattam őket, mondván, liogy a szív még mindig ép és helyén van; bogy a párducztól meg sem rémültem; hogy magam imádkoztam egy oroszlány vagy párduczkalandért, annyira bíztam fegyverem- és vadászkésemben. 0 szent Hubert! bocsásd meg e dőre imát! Most, ha vadászkalandokról van szó , hol valaki tőrrel, vadászkéssel ölte a feuevadakat—nagyot kell nevetnem. Lehet-e egyébbel, mint lőfegyverrel megtámadni egy olly erős és gyors állatot, minő a párducz? olly állatot, melly két-három mázsás s mellynek súlyát négyszerezi ugrásának hossza és rohama? azon vadállatot, melly villámsebesen s mielőtt óvhatná magát az ember, szökik nyakába? Hol az a Hercules, ki olly rohamnak ellent álljon ?, Daczára ama szerencsés véletlennek, melly egy meredek hagyszakadék szélére helyezett, daczára a védelmemül szolgált egyéb kedvező körülményeknek: ha a párducz csak egy előlábát is használhatta volna, el valék veszve. S még így is, ha vadászkésemhez juthatok, ezt bizonnyal nem bocsátottam volna többé el s akkor egy kézzel nem leendettem elég erős a párduezot felemelni, sem a másik kézzel nem ölhetém meg olly gyorsan, hogy bekapott fejemet át ne harapja. Az orvos huszonnégy óra múlva érkezett meg. Az út szekérrel járható nem levén , az arab öszvérén jött vissza, melly e szerint ezerkétszáz kilométrenyi útat tett. Az utólsó ötvenet pihenés nélkül ügetve végezte; az orvos az öszvér hátán s