Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-06-30 / 18. szám

286 Itt azután igéi tek a jámbor rusznyákok mindent a mit csak kivánbat a vadász; volt itt szerintük szarvas, őz, dámvad, medve, vaddisznó, farkas, zerge, nyúl, róka s ha halászni lett volna kedvünk, még talán repülő halakkal és delfinekkel is dicsekedtek volna. Mi azonban nem sokat adván e beszédekre, egy uradalmi vadászszal szövetkeztünk, a ki is September közepe tájára meghitt vadászni s azon napon, mellyen nála összegyülekeztünk, a legfényesebb szertartásokkal uri módon fogadott bennünket, uraságának, D. grófnak nevében, kiről tudta, hogy annak fia, ha bár nincs is közöttünk, ezerediinkben szolgál. Igazi lengyeles étkekkel vendégelt meg, mellyek között a sokféle sült, főt, párolt, perkelt és fűstölt húsféléken kivül, legnagyobb szerepet játszik az igen ízletes gallicziai burgonya, melly leöntve vajjal bármelly csemegével mérközhetik s a nemzeties „leniwi pirogy", vagyis túróval töltött derelye, melly fölött azouban a mi túros galuskánk könnyen győzedelmeskedhetnék. Mielőtt elindulánk, házi asszonyunk esti 6 órára meghitt ebédre, de azon sajátságos kikötéssel : hogy ba netán valaki közülünk zsákmány nélkül végezné vadászatát, annak az ebédnél ne legyen szabad megjelenuie. E tréfát azonban S... valósággá tette s buzdítani akart bennünket azzal, hogy szavát adta: mikép senkit sem fog az asztalhoz bocsátani, ha legalább is egy elejtett vadat elö nem mutat. A ki nagy hegyekben , bokrok és erdők között, sziklás, kavicsos téren reggeli 8 órakor indult vadászni s egész nap fáradván , este 6 órakor ült le ebédelni a nélkül, hogy ez ideig csak egy falatot is evett volna: az bizonyára át fogja látni, hogy e különös rendelkezés egyikünknek sem, de legkevesbé énnekem lehetett Ínyemre, ki gyenge vadászlétemre a gondos természettől hatalmas étvágyat nyertem, melly az akkori időben még egész iíjú tüzével működött s ebhez még S ... nek azon szokását is jól ismertem, melly szerint ő a vadászatban igen szigorú volt s még tréfából vagy tréfásan adott szavát sem szegte meg soha. Az ősznek nálunk is megvan ama kellemetlen sajátsága, hogy reggeli órákban a lég igen liüvős, melly azután délfelé hőséggé változik; de Gallicziában a reggeli órák módnélkűl hidegek s 10 óra tájban rekkenő meleg támad, melly körülmény is okozza, bogy más országbeliek Gallicziában, főleg ősszel nagyon alá vannak vetve a hideg láznak. Alig értünk ki a leendő első hajtás helyére s alig, hogy felállottunk helyeinken, a nap, melly eddig felbők mögött volt, előbújt s olly erősen, mondhatnám mérgesen lövelte sugarait, hogy e rögtöni égető melegre azonnal érzém ama kellemetlen levertséget, melly a hideg lázat megelőzni szokta: füleim zúgtak; szemeim kápráztak; halántékaim körül szúró fájdalmat éreztem; mellem mintha égett volna; torkom száraz és rekedt volt; csontjaimban ama sajátságos fájdalmat éreztem, mintha karjaimban és lábszáraimban hangyák hemzsegnének; égető szomjamat nem mertem oltani, mert ez még inkább ellankasztott volna s így csak vártam, mig valaki közelembe jő, hogy tudtára adhassam neki bazameueti száadékomat. A hajtás már megkezdődött volt s messziről ha'lottam is már mint zörögnek hajtóink ; állapotom azonban mindig kellemetlenebb lett s így puskámnak, mellynek súlya alatt majd karom szakadt le, sárkányát leeresztve, legközelebbi szom-