Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-06-10 / 16. szám

263 nagyobb mennyiségben küiönzi el magát s annak kifolyása a fogamzást épen nem hátrálja. Némelly kancza még a hágatás után is nagyon ingerültnek és bujának mutatkozik s nemzörészeinek módnélküli izgékonysága mutatja, liogy nöszvágya a meghántatás által cem csak nem csökkent, hanem még inkább növekedett; illyeneknél a takarmány-adag kisebbítése s olly takarmányok által, mellyek kevesbé táplálók, minők a korpa, lóhere vagy más zöld fü iparkodjunk a mértéken túl felfokozott nőszingernek erejét elvenni s a lovat csak később szabad újra megbántatni, vagy ba ez sem használ, mérsékelt érvágást annak idején alkalmazni s czélszerü léhűtő szereket használni. Ez esetben azután csupán akkor tanácsos az ujra hágatás, ba e beteges ingerültség a sárlás alatt tökéletesen megszűnt. Sohasem jó a kanczát sárlás idejében, hágatás alatt és után a kocsisokra vagy lovászokra bizni, mert ezek műveletlen emberek levén, számtalan kuruzsolásokhoz folyamodnak, mellyeknek czélszerüségéről az álhiedelem és babona őket meggyőzte; hanem legjobb, ha vagy a tulajdonosnak vagy más értelmes embernek közvetlen befolyása és ügyelete alatt, a legegyszerűbben járnak el s a természetnek eze i működésében amennyire lehet szabad menetet engednek. Olly kanczák, mellyekigengyakran és hevesen sárlanak, valamint azok, melylyek a hágatás alatt tunyák és közönyösek, sohasem fogamzanak könnyen, hanem többnyire csak a 3 —4-edszeri inegliántatás után, miért is ezek nem igen alkalmasak a tenyésztésre. Menjünk azonban tovább s vessüuk egy pillanatot az élettanba, hogy ebből megtudhassuk miként fogamzik, támad és fejlődik a csikó az anyaméhben. Közvetlen a foganatos hágatás után, a kancza belső nemző részei felé sürü vértolulás támad, az anyatöke tartalma feltünöleg szaporodik s miután améhcsöés ennek bojtidomu ágai azt szorosabban átfogják, a benne foglalt kis hőlyagocskák egyike szétpattanván, annak tartalma, a tulajdonképeni csira a méhcsővön át, az anyaméhbe szivárog. A csirának, az anyatőkéböl az anyaméhbe történt áttétele után, ez utóbbiban élénkebb tevékenység támad s így keleikezik a méh gyümölcse. A méhgyümölcs felvétele előtt s alatta, az anyaméh belső oldalain hirtelen torlódások által egy igen nyákos folyadék keletkezik, melly az egész belső oldalt lágy, szívós rostszövetkiní átfutja s a gyenge mébgyíimölcsnek első oltalomul szolgál. A mébgyümölcsnek első idoma gömbölyű , de növekedvén hosszas , tojásdad alakot vesz fel s nemsokára a csirahártyán kis átlátszó pontocska mutatkozik; ezután már határozottabb alakot ölt, a midőn is a föt a testtől s a tagoktól meglehet különböztetni. Későbben mindig gyorsabban fejlik a méh gyümölcse s e kifejlésben bizonyos rendszert találtak az illető szakemberek. E rendszert, korszakokra osztva, Gurtl tanár után ime feljegyzem: 1-ső korszak. E korszakban az anyatöke liólyagcsája tartalmának felvétele által, az anyaméh kissé terjedelmesebb lesz, a nélkül hogy a méhgyiimölesnek határozott idoma volna. 1—2-dik hét. 2-dik korszak. Hosszas idoma a mébgyümölcsnek; a fő, test és tagok elválnak. 3—4-dik bét.