Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-05-10 / 13. szám

206 lelke felverte a társaságot, kimentek a színhelyre : s ime az ágak közt megláták, a fennakadt szalonkát. A vizslának szobai és mezei idomitását egy ügyesebb vadászával felfogatá s megtanultatá : s ezen vadász és fia látta aztán el különösen Zemplénmegyét jó kitanított fiatal vizslákkal; R n még él egy hajdani peczérje, ki talán még most is foglalkozik a kölyökvizsla tanítással. Ki M—n Sz. J-nél nem szalonkázott hajtókkal, vagy szintén hajtókkal nagy vadra nem vadászott : az valóban nem élvezé e vidék legszebb vadászatait. Jobbágyait annyira betanítá a rendszeres hajtásra, miszerint biztos lehetett minden vadász , bogy a hajtók közül kettő soha sincs együtt s hogy a vad hajtó-hézag miatt vissza nem tör. Többször volt eset, hogy a hajtók a visszatörni akaró rókát magok elfogták. I Sz. J. vadászélete visszatükrözé magát több szomszéd megyében, mert rövid élete folytán sokan szenvedélyt, tanulmányt, gyakorlatot, kivitelt nyervén tőle, megörökiték a nagy sportsman nevét és szenvedélyét, mint megörökiték a vadászat minden nemében való szakértelmét. Meglátszik s meg is fog látszani különösen a zempléni vadászon, bogy Sz. J. nagy mester utódja. Végzetes halála minden ismerőjére és barátjára lesújtólag s fájdalomteljesen hatott. Béke hamvaira! Kedves Pluci vizslája meghalt gazdáját nem lelvén sehol, Mernyikről Rákoczra ment s itt sem találván öt, nem fogadott el se szép szót, se eledelt senkitől s addig járt kelt újra és újra hasztalan, mig végre csakugyan Mernyiken, meggyilkolt gazdája sírja mellett dermedten találták. Néhány évvel később egy vadász-társaságot látunk Zemplénbőljöve, Szabolcs homokos útján átvonúlní. A két szekeren hét egyén ült, köztük két peczér s velük három vizsla; az évszak September elejére, a foglyászat idényére esett. A szerencsés házigazda G. K. lön Sz n ; a vendégek B. A. — Sz. J. — Cs. J. — Sz. M. — és Cs. A. A megérkezést követő reggelen, a kilencz személyből álló társaság négy vizslával szekereken ment ki a színhelyre. Itt már a G. K. által hajnal előtt kiküldött peczér várta a vadászokat, jelentvén hogy iít meg itt, két, három, négy fót foglyot hallott reggeli hajnalon csirregni. A csörgők feltétettek a vizslákra, a vadászok szélt fogtak, egy peczér fel lön egy dombra állítva, honnan láthassa hova szállanak a foglyok; a vadászok pedig elhatározták, hogy a mint bármellyik vizsla állani fog, azt az illető hivja vissza, hogy a társaság a helyre összejővén, kört képezhessen. A bárom vizsla illyenkor pórázra köttetett s azt akét peczér tartá ; a vadászat egyedül G. K. Norton vizslájával hajtatván végre. Délre a szekerek megérkeztek, az ebéd vigan folyt, a peczérek a fegyvereket tisztíták; ebéd után bárom órakor ismét szekeren ült a kis csapat s tölté szenvedélyét napestig. így folyt ez minden évben egy=egy hétig. Nem volt ollyan napi foglyászat, hol 60 darabnál kevesebb esett volna. A legszerencsésebb napi eredményt azonban röviden feljegyzem. A debreczeni Gútra, az úgynevezett csöszháztól ment ki egy napon a társas?»g. E napon egy