Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-05-10 / 13. szám

200 szőr megsebeztek, aztán el is ejtettek, szolgámnak Broomfield Györgynek ezzel alkalma nyílván éltében az első bölényt kizsigerelni. Hússal tehát most eléggé el valánk látva, mert buffalo-vadászatunk ezen első napján hármat s ezenkívül hajnalban néhány prairie-grouset is lőttünk. De volt is szükség bő húskészletre, mert táborunk — ha jól emlékszem — összesen huszonöt emberből állott. Ebéd előtt kissé pihenni dőltem le, midőn a kis Willie bejött s kért nézném meg Bayard lovát, melly megsántult. Kisiettem s valóban e szép ló térdét a természetes állapotnál kétszer vastagabbra dagadtan találtam. Világos volt előttünk — bár embereink tagadták — hogy a sértési rúgás okozta s hogy a lovat az öszvérek egyikének kellett megrúgnia. Eczetes borogatásokat rendelvén a sebre, ebédhez ültünk s ugyancsak hozzáláttunk a bölényleveshez , a párolt szeletekhez, a sült grousehoz s egyéb jó falatokhoz, meliyeket sherry vei, brandy val vagy whiskeyvel mostunk le s beszélgettünk a nap eseményeiről, mig az éji nyugvás ideje elérkezett. Brutus az éjjel sátramban aludt, melly kitüntetését ö mindig nagyra becsülte. En magam, daczára annak, hogy az éj kellemetlen hideg szeles volt s a farkasok egyre vonítottak, hajnalig jó izüen aludtam s másnap reggel a forró kávé és pár jó sült szelet után jelentékenyül eresebbnek érzem magamat. Az első napi vadászat alkalmával eléggé meggyőződtem arról, hogy Bayard jeles határozott lovas s rem kevésbé jó lövész, és hogy bármiily sikeresen működjem is, öt felül nem haladhatom, sőt elég lesz, ha szeszélyes lovamon mindenütt oldala mellett maradhatok. Megtekintvén lovát, beláttuk, hogy ez munkára képtelen s igy elhatározók, hogy ezt — a már útközben megsántúlt másodikkal együtt visszaküldjük Fort Bileybe, táborunk eként két lóval és egy emberrel fogyván meg. Hétfőn october 10-kéu indulás előtt nagy vadlúdsereg vonúlt el magasan fölöttünk, mindamellett, hogy erős szél fújt. E napon sötétpej kanczámat Sylpket lovagoltam s tartván attól, hogy Sylph minden rendes nyugodtsága daczára félni talál majd a bölényektől, Bayardtúl egy az övéhez hasonló hatcsövű revolvert kölcsönöztem, gondolván, hogy ez egy megriadt ló hátán könnyebben használható mint a karahin. Továbbá megrendeltem, hogy egy hat öszvéres szekér s néhány ember mindigszemüggyel tartson minket vadászokat, a zsákmány elszállíthatása végett. Alig indúltunk el s csakhamar nagy bölénygulyát láttunk meg jó távolról, melly azonban minket szintén megpillantván, futásnak eredt, mi pedig utána. Utunkba ismét egy — a tennapihoz hasonló, növényzettel sürün fedett, de víztelen meder esett; Bayard Martin őrnagynak egy lovát ülte s mi ketten egymásmelleit sebes iramban érkezénk a mederhez ; én jól összetartottam lovamat, de ő nem csökkentett sebességgel vágtatván előre, látnom kellett mint bukik át lovasán a ló s mint tapod ez felkeléskor Bayard karjára és lábára. A jól féken tartott Sylph nem került bajba; Bayard lovát, mielőtt líz ölnyire ment volna, elfogtam s látván,hogy Bayard bár láthatólag meg van rázkódva, de komolyan nem sérült meg — az elfogott lovat az időközben felérkezett Canterallnak adtam át, aztán Sylpket teljes sebességgel indítám az ezalatt nagy térelőDyt nyert bölények után. Mondhatom, nagy élvezetemre vált a kancza úszó sima száguldása, habár sem olly sebes sem olly terhemhez mért nem vala mint Taymouth ; a gulyát, melly csupa öreg bikákból állt,