Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-04-30 / 12. szám

183 durrant, a legelöl ügető farkas felbukott a havon, a többi pedig neki ment s perez alatt darabokra szaggatá. A nőstény farkas volt ez, mellyet a hét kan követett. A szétszaggatás müve után dühödten rohanták meg szánunkat; kettőt lövéssel s egy harmadikat baltavágással rögtön leteriténk, a dulakodás közt azonban embereim egyike elcsúszott s ezt a négy farkas kegyetlenül összemarta. Újra tölteni időnk nem levén, kürtömbe fújtam s ennek szokatlan hangú rezgésére elfutottak a farkasok. A jó sikernek örülve , éjfél után három órakor értünk vissza kastélyomba zsákmányainkkal s a szegény moujik-kal (paraszttal), kinek bár eléggé mély sebei szerencsére minden nagyobb baj nélkül begyógyultak. Augustus 28-kán szomszédaim egyikénél Dalginzoff úrnál lévén látogatóban, figyelmünket esti kilencz óra tájban ludak jajveszéklő gágogása a közeli tón vonta magára. Erdőn át vezető ösvényen érkezvén a tó széléhez, nagy meglepetésünkre egy ordas farkast láttunk, melly a vízben úszva üldözte a szárnyasokat, míg két czinkosa a széleken állott lesben s fogta el a menekülőket. Más alkalommal droskiban kocsiztam ki a mezőre s láttam mint viszi farkas koma a juhot nyakánál s mint csapkodja ezt farkával, hogy gyorsabb baladásra ösztönözze. Közeledésünkre megfutott a gyilkos, de a juh már össze volt marczangolva s oda lett. Több illy esetet idézhetnék, de csak a szemmel látottakra szorítkozom. A farkasokra és nyulakra történő baj tó vadászatok rendesen dús eredményüek; a hajtók nagy száma nagyon mulatságosakká és sikerültekké teszi azokat. A lövészek az erdőszélen állanak fel, míg lávolabb lovas vadászok pórázon tartanak agarakat s ezekkel az elhibázott vadat fogatják el. Nem rajzolom a hajtásokozta hevélyeket, érti és érzette azokat minden vadász; az egyetlen mit sajnálva nélkülözök Oroszországban — a vadászkürt. Egyszerű tülköt használnak itt, mellynek hangja, az erdők mélyébe riadó kUrtharsogás helyett, a vasúti örök sípjáéhoz hasonló. Medve az említett kéí kormányzóságban nincs s igy ennek vadászatáról nem is írhatok, míg különösen e végett a távolabbi Nowgorod, Nijni, Kostroma és Wladimir kormányzóságokba, hol niaczkó bőven akad, nem rándulok. E pillanatban jelenti ispánom , hogy legalább ötven farkasból álló csoport csavarog a közeli erdőben. Holnapra nagy baj tó vadászatot rendezek, mellynek eredményéről jövőre. A vizsla HZ at jelene és múltja. Vadász, ki visszatekint a múltak emlékeire s figyelemmel kiséri a jelent is: meggyőződik csakhamar, hogy hazánkban jelenleg négyannyi a vizsla, mint volt 10—15 év előtt. S ez igen természetes. Sok ember, ki ezelőtt, míg az ág ki nem verte a szemét, vizslász, agarász, kopös volt, most öt hat agár, hátas, lovász ló, 5- 8 kopó helyett: felfogott egy éhenkórász vizslát s nem is igényelve tőle egyebet, mint hogy a neki lökött csonton rágódjék s a mezőre gazdáját kikísérje : vizslát tart. S miután nincs a honban ember, ki németül legalább annyit ne tudna, mennyi 12*