Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-04-10 / 10. szám

146 érdeklik. A gazella, ép úgy mint nálunk síkon a túzok, csupán a Sahara lapályos vidékein él; rendkívül félénk s természete sokban a túzokéval azonos; hol valamelly emelkedettebb helyet vagy alig észrevehető dombottalál : ott letelepedik, fülelve és hamar neszt fogva legel s a közelben és távolban kémkedik, nem közeledik-e semmi? Egy egy nyáj többnyire 100 150—200 vagy több darabból áll és sohasem telepedik le valamennyi, hanem néhány mindig őrködik; miért is cserkésző meglopásukról szó sem lehet. Ezenkívül 300 — 400 lépésnyi távolból alig láthatók, minthogy szőrük ép olly rőt sárga, mint azon vidékek fövenye, mellyeken tartózkodnak. E távolból azonban még kedvező széllel is neszt fognak és eliramodnak s akkor aztán inkább látható fehér és fekete holdjuk, mint volt elébb—rőtsárga testük. Ki tehát síkjainkon a túzokot sokszor látta s tapasztalta mint viseli az magát ősszel és télen, képzelje az a gazellát még sokkal félénkebbnek s meglehetős helyes fogalma leend egy gazella-nyáj óvatosságáról s valamint a túzokot őszszel és télen csak hajtással lehet lövésre kapni: úgy a gazellát is, mellynek gyorsasága a hilietlennel határos. Sokszor megkisérlettem jó szürkémen, barátommal s ennek vadászával őket lövésre kaphatni, de mindig hasztalanul. Itt azonban meg kell jegyeznem: hogy épen nem könnyű dolog száguldva lőni s így mi hárman sokat elhibáztunk, mellyek ha nem a nyeregben ülünk, hanem a földön állunk, bizonyosan fekve maradtak volna. Aztán, ha mindössze három lovas egy nyájat háromszögbe akar szorítani: akkor igen gyorsan kell lovagolniuk, hogy azt csak 60—70 lépésnyire is megközelíthessék s útját elzárhassák; minthogy pedig az iram mérséklésére idejük nincs, a legsebesebb vágtatásban kell lőniük, mi az ahoz nem szokottnak igen nehéz, sőt még a sivatag vad lakói között is keveset láttam, a ki 20 lépésnél nagyobb távolból talált volna. — Ez legyen ügyetlenségem mentsége. Táplálékuk „Halfah" (stypa tenacissima)s egy más, az araboknál Shettr-elcbasal (gazella-íü) nevü növény, mellyek e kopár tájak egyetlen növényéletét képezik és csupán a „Samum" és „Chamsim" ellen védett helyeken tarthatják fenn nyomorú mecsevész tengésiiket; mert a mi e két borzasztó (délkeleti és délnyugoti) sivatagszél egész hatalmának ki van téve, melly a Saharát az év bárom negyedén át lakhatlanná teszi : — annak el kell vesznie, el kell száradnia. Hol az említett növények megélnek, ott a gazella is gyakori; ezen állat vizet úgyszólván alig iszik s rendkívüli gyorsaságával és kitürésével a Sahara szélein távoleső nebány sekély forrást könnyen s hamar eléri; minélfogva egyike ő ^zon kevés vadaknak, mellyek sem télen sem nyáron a sivatagot el nem hagyják. -Február hóban ellik s a gida csakhamar követi anyját; azonban különös az, hogy a nyáj szét nem oszlik, a bakok, Unők és borjak az elletés idejében is együtt maradnak, sőt még ha valamelly nyájra lövések történnek sem válnak el egymástól — s ha elválnak is, nem sokára ismét összevergődnek. A gazella mozdulatai könnyűek, hajlékonyak s olly nyugodtak, hogy azokról rendkívüli gyorsaságuk nem is sejthető; farukat futásközben nem vetik úgy fel mint őzeink s nem is szöknek magasakat, hanem minden feltűnő erőlködés nélkül futnak a homokon s csak a gőzmozdonylioz hasonlíthatók, mellynél, úgy mint a