Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-03-30 / 9. szám

133 _ utána férfi erős „trimaj, trimaj!" (tartsd! tartsd!) hangok hallatszának a lövészsor felé mindinkább közeledni. Ekkor valamennyi hajtó elkezdé az emiitett dörgő han­gú szavakat kiabálni, miknek hallatára minden vadász kebelét titokteljes jó érzés szokta átrezgeni, azt hívén mindenik, hogy jövő perczben előtte van már a nagy vad. Ezúttal azonban meghiusúlt a feszült várakozás, mert a kan nem a hajtók előtti puskásokra, hanem a kan nyomán mendegélő parasztlövészre bukkant, ki is egy jól irányzott lövéssel leterité az egy öl hosszú állatot. A nyomozó szavainak hitelt adva, keresők az első golyót, de hasztalan, mert igaz ugyan, hogy festett a kan, de benne vagy rajta a halálos golyón kivül más lövésnek nyoma sem volt. Miért vérzett tehát a kan ? úgy hiszem eltalálom azt mondva, hogy midőn a kanra első izben lövés történt, ez igen nagy ugrásokkal tigyekvék a halál torkából menekülni s az útjába eső számtalan nagy és goromba tövis megszúrta lábát; minek valószí­nűségét még inkább emeli az, hogy nyomait vizsgálván, csak egyik előlába nyo­mának beljében volt szemlélhető vércsepp. Végűi, emlitésreméltónak találom a Zemplénmegyében fekvő Csebinye neva falu hegységében tartott vadászatot, hol 7 vaddisznó esett 2 nap alatt. Vidékünkön megszűnt a nagyobb vadászat s pihenünk, mig a szalonkák meg­érkeznek. A remény átalános, bogy e tavasszal sokáig tanyáznak majd e szép és ízletes vendégek a hegyek aljában , miután még mindig 5—6 lábnyi hóval borit­vák a tetők. B e z ö , martius elejen. Iválltsy László. Grantley Berkeley vadász utazása az amerikai prairiekben. (Folytatás.) Úti kellékeim elkészültével az a kérdés állt előttem, vaspályán utazzam-e vagy gőzhajón? Ez utóbbi kevesebb pénzbe, de több időbe kerülendett, 400mért­földnyi levén a vizi vonal; minthogy azonban kutyáim számára a hajón alkalmas rekeszeket kaptam s Mr Campbell a Skylark kapitányával megismerkedtetett, ki nékem minden lehető kényelmet igért : elhatároztam a gőzhajón utazást, már csak azért is, hogy meggyőződhessem arról, váljon az amerikai hajókapitányokkal való­ban olly veszélyes-e útazni, mint ezt Angliában beszélik. Az imént említett Skylark gőzösön September 17-kén kezdtem meg utazáso­mat St. Louisból Kansas felé. A hajó egész hosszában gyönyörűen bútorozott terem vagy ebédlő vonúlt végig, mindkét végén egy-egy kemenczével. A bálószobácskák egyik ajtaja e terembe, másika pedig az alsó fedélzetre nyílt. A terem fölött volt a felső fedélzet, a málhákkal s ezek közt szekereimmel is. — Vagy húsz mértföld­nyire baladván felfelé az aránylag még tiszta vizű Misisippin, e folyamnak a Mis­souri-val összeömlésébez értünk s itt alkalmam volt a két folyó különböző szinti vizét láthatni, melly ugyanazon partok közt egymás mellett folyva sokáig nem akar el­vegyülni s az eczet és olaj ellentétes sajátságára emlékeztet. Az összeömlés pont-

Next

/
Thumbnails
Contents