Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-03-20 / 8. szám

123 _ a természet maga s még sem hajolnak meg semmi előtt s nem vetkeznek ki bárdolatlan szokásaikból és hibáikból; épen nem csodálkozhatunk azon, hogy igen sok lovat sem gyöngéd és észszerű bánlás, sem szigor nem képes egészen niegszelidíteni. Hol azonban szelídség nem használ , ott jól és czélszerüen alkalmazott szigor néha csodákat miivel. Petheö Dénes. (Folytatása következik.) Egy kérdés k vadász barátimhoz a vadászat ügy szabályozása körül. Mellőzve ezúttal az e lapok 4-dik számában közlött tervjavaslat több pontját, most csak arról kívánok szólani, mellyre a napi események példát hozván fel, több jelen volt vadász eltérő véleménye szükségessé tevé a tárgy tisztába hozását. A példa tanit, mondja a tapasztalás : lássuk tehát a történteket s azután állítsuk fel a kérdést, mellynek megoldását — a tervbe vett rendelet illető pontjának épségben tartása mellett — a közvélemény és tapasztalás segítse elő. Szabolcsban H. Hadház kiterjedt erdőségeiben pár év óta a farkasok — nagyban elszaporodtak, mit tényleg bizonyít azon körülmény is, hogy bár rendezetlen vadászaíok történtek reájok : mégis több farkas esett már. De nem csak farkasok vannak a mi komokbuczkás megyénkben, de épen Hadházon szép számú vaddisznók is üték fel tanyájukat. Az első vaddisznóhír furcsán hatott a vadászok hiedelmére. Hadház és vaddisznó ! Nem is hitte e/t el minden vadász, mig az első disznó el nem lövetett. Képzelhető, hogy azon idő óta hány vadász fáradté vadak után. A siker eddig kevés, mert két év alatt összesen három disznó esett el. Milly bosszantó volt a sikernélküli vadászat a lövészekre : épen olly eredményteljes volt ez a vadak szaporodására : elannyira, hogy a múlt őszön már úgy vadászat, mint esteli lesek alkalmával— mert már a gabonát és tengerit szerették megkeresni, hol meglehetős károkat tettek — 18 darabot is láttak egy kondában. Szép vadkiucse ez Szabolcsnak, mit megóvni a farkasok nagy számától mindenki óhajt. (Tudom én kérem, hogy az öreg kan nem fél a farkastól, de tudom azt is, hogy szétriasztott süldők, vagy fiatal malaczok bizony áldozatává esnek, mint itt erre példa is volt tavak) E czélból több hivatalos és több magánvadászatot rendeztek. Azonban a hajtóvadászatok, úgy a farkasokra mint főleg a disznókra nézve, kevesebb eredménnyel ütöttek ki, mint ezt várni és kívánni lehetett volna; minek okát abban találjuk, hogy az erdőség nagyon sürü lévén, a kirendelt hajtók a felfogott tért rendszeresen nem járák be s a vad a bájtoktól megszakadt tires helyeken tört viszsza mindig. A vadászismeretség és barátság segített e bajon is. Ha jól emlékezünk két éve olvastuk, itt lakók pedig tudjuk, hogy t. Elek Gábor úr kopói előtt egy alkalommal 7 farkas esett el az orosi erdőben. Ugyanezen