Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-03-20 / 8. szám

119 művészek leábrázolják; ékesítésére és felszerelésére nagy összegeket fordítanak; lakását néha pazar költséggel s feltilmulhatlan gonddal és ízléssel építik; s ha a londoni, konstantinápolyi, stuttgardi sat. istállókat tekintjük : iátandjuk hogy ott a lovak lakására sokkal több ügyeletet fordítanak, mint sok más helyen a hasznos intézetekre , vagy egyéb magasabb czélu épületekre. Egy természetbúvár, ki müvében a ló leírásának a többinél terjedelmesebb tért szentel, azt említi : hogy régi időkben a lovat, ha gazdája meghalt, csupán ez állat iránti tiszteletből sokszor vele együtt égették el—shogy holtuk után is együtt maradjanak, összevegyült hamvaikat ugyanazon hamvvederbe zárták. Felemiit továbbá egy paripát, Boyle lord tulajdonát, melly ennek kedvét és szeretetét tanulékonysága, hűsége, ragaszkodása és minden tekintetben kielégítő tulajdonai által annyira megnyerte : hogy a lord, lova kimulta után, azt kertjében temctteté el s neki emlékkövet állíttatott, mellynek bárom oldala tele van irva e ló életét festő, magasztaló szavakkal, a talpkő homlokán pedig a következő latin felirat olvesható : „Hic sepultns est Hex Nobby equoruin princeps omnium sui generis longe praestantissimus; obiit 12. február 1754. aetatis 34." (Itt van eltemetve Nobby király, lovaknak fejedelme; nemének legkitünöbbike; kimúlt február 12-kén 1754. korának 34 dik évében.) Már ama körülmény : hogy 34 évet élt is tanúsítja, miszerint kitűnő testalkata és egészsége mellett, a legszorgosabb bánásban és kíméletben részesült; mert hogy az életerő kímélete, a lakásnak, takarmánynak söt még az italnak is észszerű megválasztása s átalán a pontosság a lónak ép úgy, mint az embernek, nemcsak pillanatnyira erejét és egészségét, de ép ez által életét is fenntartani s rneghosszabbitni képes , nem tagadható. De ki is ne lenne gondos és pontos lovainak ápolásában és fenntartásában ? mert elnézve attól : hogy az ember e tekiutetbeni hanyagságával csupán öumagát bünteti s nemcsak költségeit szaporítja , hanem lovaitól sohasem követelheti azon szolgálatot, mellynek ezek különben megfelelni képesek volnának : már maga a szív is rokonszenvvel hajol azon nemes állat felé, melly olly leirbatlan büszke bátorsággal és tűzzel rohan a golyók záporába s viszi urát a dicsőségre; kifogyhatlan erővel és szeretettel ragadja ki öt a veszélyből, söt ba érzi, hogy urának ereje fogy, elszántan veti önmagát az ellenségre s izmos lábaival, éles fogaival maga is harczol; hosszú utakon ö viszi gazdáját, küzdve nélkülözések ellen, messze földre ; ö szántja, boronálja földeinket, ő hajtja malmainkat, gyárainkat, ő végez minden munkát. Ha vadászunk, ő segíti elő élvezetünket; ö fut az űzött vad után, mig néha dermedten össze nem rogy, mialatt mi kényelmes nyeregben ülünk hátán s szorítjuk őt sarkantyúinkkal. Megtanulja lábát úgy rakni, fejét úgy tartani, testét ug^ forditani, mint mi kívánjuk, a nélkül : hogy más érthetőbb módon közlekedhet nénk vele, mint a zabola és lábszár talányos, képjelszerü szavaiban. De ki volna képes leirni s elegendöleg magasztalni e kedves állat minden érdemét , melly olly gyakran hűségének, szorgalmának és engedelmességének áldozatává lesz? Azonban ez nem is szükséges, és eltérnék czélomtól, ha megkisérleném, mert mindenki, a kinek belátása és szive van s átalán minden müveit ember,